Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Kállay István: A nemesi közbirtokosság / 101–147. o.

KÄLLAY ISTVÁN A NEMESI KÖZBIRTOKOSSÁG A feudális jellegű szervezett tulaidonközösség,

1 a nemesi közbirtokosság (compossessoratus) bizonyos dolgoknak és jogoknak közös használatát jelentette, amit a közös vagyon felosztása után az osztályos testvérek és jogutódjaik — háztelkeik (beltelkeik) arányában — osztatlanul élveztek. Az osztozkodásnál ugyanis bizonyos dolgok — mint pl. a regálé jog (kocsma, vám, rév, vásárjog stb.) - nem voltak feloszthatók. Más dolgok pedig (mint pl. az erdők, legelők stb.) igen, de a felosztott részek használata más osztályos testvérek károsodása nélkül nehéz volt. Az esetleges perek elkerülésére mindezek a dolgok és jogok az osztatlanság tagjainak használatában maradtak, de a használat arányát megegyezés, döntőbíróság vagy bírói ítélet alapján pontosan megállapították.

2 Nemesi közbirtokosság tehát akkor létezett, ha egy vagy több helységben, községben, pusztán levő bizonyos nemesi ingatlanokra vagy haszonvételekre nézve többen közösséget tartottak fenn, illetve e javakat vagy haszonvételeket osztatlan közösségben bírták. A birtokosok részeinek aránya az egészre vonatkozó hányadrészekben volt meghatározva, de ezek a részek a közbirtokosoknak nemcsak eszmeileg, hanem ténylegesen is a birtokában voltak. A közös vagyon tulajdonjoga a közbirtokosokat együtt illette, mint ilyenek földesúri jogokat gyakoroltak. A közös jószág és haszonvételek kormányzását és kezelését a közgyűlésen választott igazgatóra bízták, aki számadással tartozott. A közbirtokostársak részeik arányában járultak a közös költségekhez.

3 Frank Ignác tágasán értelmezi a közbirtokosságot. Szerinte ha valamely falu vagy puszta felosztott részeit többen birtokolják, azok közbirtokosok. A közbirtokosság ebben az értelmezésben a purum dominium ellentéte.

4 Habár Eckhart óva int bennünket attól, hogy a közbirtokosságot összekeverjük az osztatlan testvérek jogával (condominium)

5

, az intézmény fejlődésének ismertetéséhez elkerülhetetlen a közös tulajdon és az osztatlan vagyon vizsgálata. Ha valamely még osztatlan dolog egyszerre több személyé olyképpen, hogy mindenkit azon dolognak csak bizonyos része illeti meg, akkor közös tulajdonról beszélhetünk. Az egészre nézve a tulajdonostársak egy személynek tekintendők, akik az egészről csak közös megegye1 Csizmadia Andor-Kovács Kálmán-Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, 1972. 470. p. 1

Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest, 1946. 343-344. p. 3

ZUnszky Imre: Magyar magánjog. VIII. kiadás. Budapest, 1902. 533. p. 4

Frank Ignác: Principia juris civilis Hungarici. Pest, 1829.

1. 246. 177. § 5 Eckhart: i. m. 343-344. p.