Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

72 Ludmila Sulitková amelyeket a magasabb vagy azonos szintű oklevéladó más oklevéladóra

174 - esetünkben a magyarországi uralkodóra — gyakorolt, illetve arról a tényről sem, hogy az általános kötelező érvényű normák és minták az egyes kancelláriákban bizonyos változtatásokon mentek át, mégpedig nem csupán az egyes jegyzők által eszközölt apróságokban, hanem a hazai fejlődés sajátosságainak respektálásával egész formai felépítésükben is. összességében a III. András kancelláriájában kiállított (arengás és arenga nélküli) privilégiumok kiállításánál használt formuláriumot a többi európai kancelláriában használt azonos típusú formuláriummal lehet összehasonlítani, ugyanakkor úgy tűnik, hogy magyarországi viszonyok közt a részletes adatokat felsoroló érdemlevelek kimerítő narratiói, valamint az adományozott vagy elcserélt birtokainak részletes határleírásai tipikusak. Az un. Nos-oklevelek ezzel szemben szerkezetileg (de külalakjukban is) nagyon egyszerűek, és nem lehet őket összehasonlítani a korabeli cseh kancellária által kiállított (és a kezdő Nos névmás alapján ugyancsak) Nos-oklevélnek nevezett irataival.

175 Ugyanígy a stÜisztikailag ennél is egyszerűbb memoriálisokat is a korabeli magyarországi okleveles gyakorlat sajátosságának tekintjük.

176 A XIII. század végi magyar királyi oklevél további, általunk is bizonyított sajátossága a „fidelitas" típusú arenga alkalmazása. Ennek gyakori előfordulása az érdemeket jutalmazó privilégiumokban a politikai viszonyok közvetlen visszatükröződését jelentette, s egyúttal azt bizonyítja, hogy az uralkodó a maga valóban bonyolult helyzetében számos kérdést tanulmányunkban izoláltan kezeltük. A sajátosságot csak abban kell látnunk, hogy egyik-másik formula milyen gyakorisággal (egyúttal esetleg milyen módosulásokkal) fordul elő az egyes kancelláriákban, ami azután a többi oklevéladó formulahasználatával való összevetésben az adott kancellária oklevélformuláinak is bizonyos sajátos jelleget kölcsönöz. 17 4 Szentpétery (Szentpétery: Oklevéltan, 94.) a XIII. században a francia hatás mellett a német császári és az osztrák oklevél hatását is feltételezi, s szerinte a XIV. század elején pedig — III. Vencel (László) uralkodása alatt - a cseh oklevél is jelentős mértékben hatott a magyarországi okleveles gyakorlatra. Ugyancsak kétségtelen a pápai oklevelek hatása, amit egyébként az arengát tartalmazó oklevelek elemzésével nekünk is sikerült bizonyítanunk, hasonlóképpen, mint a francia hatást (vö. a 76. jegyzettel). 17 5 Az utolsó Pfemysl-uralkodók kancelláriájában készült Nos-oklevelek a corroboratioban és a dpm-formulában egyaránt feltüntetik az uralkodó teljes címét (a függő felségi pecsétet plica révén rögzítették), s ezek alapján egyfajta átmeneti típusnak is tekinthetjük őket a privilégiumok és a magyarországi Nos-oklevelek között. 17 6 Tekintettel mai rossz állagukra, a mandátumokat mint átmeneti jogi érvényű iratokat nem hasonlítottuk össze más közép-európai kiadók mandátumaival, annyi azonban bizonyos, hogy tekintettel a királyi birtok adományozása során kialakult sajátos magyarországi ügyviteli eljárásra (a hiteleshelyekkel, az ügyben kompetens káptalannal vagy konventtel, mint közjogi intézménnyel folytatott „konzultáció" közbeiktatására), sajátosságnak kell tekintetnünk az úgynevezett iktatási mandátum formuláit. A több forrásgyűjteményben is közölt oklevelek esetében előnyben részesítettük az alapgyűjteményeket - CDH, CAC, CDP, CDP-Okl., MES -, s közülük is a CDH-t tekintjük a legteljesebbnek, épp ezért ennek adatait közöljük legelőször, még ha távolról sem tekinthető olyan munkának, amely mindenben megfelelne a forrásközlés korszerű szabályainak. Ezért abban az esetben, ha az oklevél kiadása a CDH-ban nem tökéletes, akkor a megfelelő oklevél legjobb színvonalú közlésére támaszkodtunk. Azoknak az okleveleknek az esetében pedig, amelyek a fenti alapgyűjteményekben nem találhatók, más, számunkra hozzáférhető gyűjtemények adatait közöljük. (A jegyzetapparátus áttekinthetősége végett a megfelelő forrásgyűjtemény okfevélre vonatkozó adatai közül csupán a sorszámot közöljük és csak a CDH első köteteinél tettünk kivételt, ahol hiányzik a számozás, és ehelyett a megfelelő lapszámokat adtuk meg.)