Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.
70 Ludmüa Sulitková nem akadtunk hozzáférhető adatokra, amelyek megfelelőképpen jellemezték volna a magyarországi fejlődést, ezekben az esetekben elsősorban a korabeli cseh uralkodók királyi kancelláriáinak részletes elemzéséből adódó ismereteket használtuk fel, ami egyúttal azt is lehetővé tette számunkra, hogy III. András kancelláriai apparátusát az adott korszakban a szélesebb közép-európai fejlődésvonal hátterében kövessük nyomon. A kancellár irányítása alatt a III. András nevében kiadott oklevelek elkészítésében összesen 47 jegyző, 5 ugyancsak fentebb már felsorolt alkancellár és Benedek királyi titkár vett részt. III. András kancelláriájában tehát egyáltalán nem találkozhatunk a protonotáriusi tisztséggel, 164 mint ahogyan ez a tisztség a magyarországi királyi kancelláriák gyakorlatából a korábbi időszakban is hiányzott, ugyanakkor az utolsó Pfemysluralkodók cseh királyi kancelláriai ügyvitelének épp a protonotáriusok voltak az irányítói. Különbség volt a cseh-, ill. a magyarországi gyakorlatban a tekintetben is, hogy milyen egyházi személyek álltak a kancellária élén. A cseh országrészekben a kancellári hivatalt a Xm. század harmincas éveitől következetesen a vysehradj-i prépostságból kikerülő személyek töltötték be. 16 s Magyarországon hasonló erős kapcsolat nem állt fenn, s noha kezdetben leggyakrabban szintén prépostokat választottak ki kancellárnak, a későbbiek során a kancellárok már jelentősebb egyházi méltóságok, püspökök, érsekek voltak, 166 s némely jelentősebb vidéki prépostságot főként az alkancellári hivatal betöltésénél vették gyakrabban figyelembe. Mint fentebb láttuk, elsősorban a fehérvári prépostság támasztott ilyen igényeket, ámde ezek az igények, annak ellenére, hogy III. András törvényesen is írásba foglalta, a gyakorlatban nem mindig érvényesültek. Az alábbiakban tekintsük át, hogy maguk a kancelláriai irományok mennyiben mutatnak hasonlóságot, illetve mennyiben térnek el a közép-európai fejlődéstől, továbbá azt, hogy milyen tendenciákat sikerült feltárnunk a XIII. század utolsó évtizedének magyarországi viszonyok közt működő királyi kancelláriájában, illetve az oklevélbe foglalás fejlődésében. Ami a III. András nevében kibocsátott és vizsgálatunk során eredetiben rendelkezésünkre álló oklevelek — az általunk felkutatott Összes oklevél 46%-ának - paleográfiai oldalát illeti, ezek abszolút többségét diplomatikai félkurzív írással írták, mégpedig annak fejlett színvonalú formájában, így sikeresen vetekedhetnek a többi korabeli középeurópai királyi kancelláriák okleveleinek grafikai kiállításával. Ugyanezt állapíthatjuk meg III. András okleveleinek többi külső jegyével (a pergamen kikészítése, pecsét, vonalvezetés) kapcsolatban is. Az oklevelek közül egyedül a privilégiumok kiállításában maradtak fenn az ünnepélyesség nyomai, de ezek is — összhangban az európai fejlődés irányával — jóval kevesebbek, mint az előző korszakokban. 16 7 ' 6 4 Ezzel szemben sikerült adatra lelnünk a zólyomi ispán pronotáriusáról, vö. a 103. jegyzettel. ' 65 Lásd Dusková,S.: Panovnická a biskupská listina v éeském státe doby Václaval. (Az uralkodói és püspöki oklevelek a cseh államban I. Vencel korában), Rozpravy CSAV, 71, 1961,11. 16 6 Vö. a 148. sz. jegyzettel. 16 7 fgy például az oklevelek első sorait nem volt szokás az ünnepélyes meghosszabbított írással írni és III, András általunk megvizsgált privilégiumai közül egyet sem pecsételtek aranybullával, vö. a 29. és 142. sz. jegyzettel.
