Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.
68 Ludmüa Sulitková Az egykori középkori gondolkodás szerint a fejlődés szempontjából minden bizonnyal mint az uralkodói kápolna szerves részét kezelték a kancelláriát, amint az nem csupán a királyi titkár „comes capelle" megjelöléséből, hanem több más tisztviselő káplánként való emlegetéséből is nyilvánvalóan bizonyítható. Ez utóbbiak esetében egyébként a káplán megjelölés mellett a „nótárius" vagy szórványosan a „scriptor" megjelölés is előfordul, utóbbi magának a letisztázott oklevél írójának értelmében. III. András kancelláriája, ami a kiállított oklevelek számát illeti, rendkívül produktív intézmény volt — ezt a személyzet nagysága is jelzi —, hiszen a III. András nevében kibocsátott 633 oklevélből 433 kétségkívül kancelláriai kiállítású volt, ugyanakkor az is bizonyos, hogy ez a szám tovább nőne, ha a deperditumok kiállítási helyét (származását) is meg tudnánk határozni, minthogy ezek az általunk felkutatott oklevélanyagnak közel 21%-át jelentik. Mindez annyit jelent, hogy évente átlagosan legkevesebb 44 elkészült oklevelet feltételezhetünk, ami az adott korban tekintélyes mennyiségnek számított. Ami az örökérvényű uralkodói oklevelek (a privilégiumok és Nos-oklevelek) elnyerőit illeti, túlsúlyban vannak köztük a világi nemesek, 1 s3 mégpedig mind a fő-, mind a közép- és kisnemesi rétegekből; az ő érdeküket szolgálta az oklevelek közel egynegyede. Ami viszont ugyancsak érthető, világi nemes egyetlen esetben sem szerepel saját javára készült jogilag kifogástalan oklevél kivitelezőjeként, 154 ellenkezőleg, az általunk jelzett kilenc esetből 5 alkalommal részük volt a hamisítványok keletkezésében. 15 5 A kézhez vett királyi oklevelek (privilégiumok és Nos-oklevelek) számát tekintve második helyen az egyházi méltóságok állnak, összesen 117 oklevéllel. Ezek kancelláriáiban keletkezett mind a 22 jogilag kifogástalan, oklevélnyerői környezetben készült királyi oklevél, s közülük is az elsőség az esztergomi káptalant illeti meg ilyen tekintetben. 15 6 Ugyanakkor az egyházi méltóságoknak három hamisítvány keletkezésében is részük volt. 157 Az oklevélnyerők sorrendjében - lényegesen kisebb számú (21) oklevéllel - a harmadik helyen a városok és polgáraik állnak. A jelzett számból hét kiváltságlevél és kilenc eset pedig a korábbi uralkodók kiváltságainak megerősítése volt. Egyetlen kétséglsí Jóllehet a privilégiumok és Nos-oklevelek deperditumainak esetében több oklevél készült egyházi személyek, intézmények részére, mint a világi személyekére (az arány 40:30), ez a tény nem befolyásolhatja megállapításunkat, amely szerint a III. András által kibocsátott oklevelek abszolút többsége világi személyek részére készült. 1 s 4 A világi nemesség esetében az országos és vármegyei tisztségviselők kivételével aligha feltételezhető, hogy kancelláriai jellegű hivatalt tartottak volna fenn környezetükben. Vö. a 103. sz. jegyzettel. 1 s 5 1290. júl. 29., CAC, 10, 2. sz.; 1290. júl. 29., CDH, 6/1.45-47., Dl 94 339; 1293., Smic., 7,144. sz.; 1297. jan. 3., CDH, 7/4,245. sz.; 1298. flúL 23-dec, 31.),CAC, 10,192.sz.,OPSA,Lad. Y,no57. 1 "Érdekes, hogy noha az egyházi jogi személyeknek kiadott oklevelek címzettjei közt az esztergomi érsekség a második helyen szerepel, az érsekség kancelláriájának önálló tevékenységét nem sikerült kimutatnunk. l57 A következő két hamisítvány kétségkívül a szepesi káptalan környezetében keletkezett: 1291. szept. 11., CDP, 7, 182. sz., §OBA-Levota-Lőcse, Szepesi káptalan magánlevéltára, Ser. I, f. 1, no 3. és 1297. nov. 2. (? -sexto nonas novembris), CDH, 7/5, 351. sz., $OBA-Levoía~Lőcse, Szepesi káptalan magánlevéltára, Ser. I, f. 1, no 4. A harmadik hamisítvány a kolosi konventben készült: 1293. jún. 1., CDP-Okl., 134. sz., Dl 1370.
