Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

///. András kancelláriájának működése 61 Más oklevélformák Egyfajta átmeneti formát jelent a mandátum és a levél között az (1296.) okt. 17-i királyi felhívás,

117 amelyet a király valamelyik ispánhoz intézett Baranka

1 *

8 királyi vár védelme érdekében. Ugyancsak érdekes az 1290. szept. 26-i, arengát is tartalmazó oltalomlevél.

119 Hacsak a fentiekben említett „Datum per manus" okleveleket nem soroljuk ide, kialakult levélformával a III. András-féle királyi kancelláriában készült irományok közt nem találkozunk. Deperditumok III. András napjainkban elveszettnek számító okleveleiről egyrészt a III. András nevében kiadott oklevelekből, ill. a korabeli és későbbi más oklevéladók anyagának utalásaiból szereztünk tudomást. Ezek az utalások egyedül a beiktatásra vonatkozó mandátumokat (ill. litterae statutoriae)

12 ° jelölik meg pontosan, a többi oklevélformát legtöbbször az általános „litterae" elnevezéssel említik (csupán néhány esetben tesznek különbséget „litterae privilegiales" és „litterae patentes" között), ami egyúttal azt jelenti, hogy ezeket a deperditumokat nem tudtuk megbízhatóan felosztani és az egyes oklevélfajták számát ezek számával kiegészíteni. Mindössze azt állapíthatjuk meg összefoglaló jelleggel, hogy különböző utalásokból az örökérvényű oklevelek körében 82 elveszett oklevélről szereztünk tudomást. Ezzel szemben a mandátumokra vonatkozó 50 utalást a III. András kancelláriájában kiállított mandátumok számának megállapításánál figyelembe vehettük. Ezek alapján az általunk vizsgált diplomatikai anyag alapvető arányait a következő adatok jellemzik: az 551 kibocsátott oklevélből (501 teljes szövegű oklevél + 50 utalás a mandátumokra) 136 a mandátumok, 415 pedig a többi oklevélfajta száma, ebből 405 privilégium és Nos-oklevél, amelyek tekintettel hosszú lejáratú jogi érvényességükre, a királyi kancellária tevékenységének értékelésénél a legfontosabb helyet foglalják el. (Lásd az 1. táblázatot.) A fentiekben csupa olyan oklevéllel foglalkoztunk, amelyeket hazai címzettek számára bocsátottak ki. A III. András nevében kiadott oklevelek között mindössze két nemzetközi rendeltetésűtek van tudomásunk. Ezek azonban napjainkban deperditumok és információink az okmánytárak regesztáiból származnak. Az első oklevél esetében III. András trónralépése alkalmából Alfonz aragóniai királlyal közli szándékát az általános béke megőrzésére,

121 a másik oklevél pedig III. András és Albert osztrák herceg 1291. évi békeszerződése.

122 Más nemzetközi ügyet rögzítő oklevelet nem sikerült felkutatnunk, 1I,

CDH,6/2,23. 1 la Eredetileg Beieg vármegyében, ma Szovjetunió. GyÖrffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, 1. köt., Budapest 1963. 529. 1

' 9 MES, 2, 266. sz., OSKA, Lad. 15, f. 2, no 5. 12 ° Vö. a fentiekkel és a 114. sz. jegyzettel! 121 Az (1290.) szept. 8-i oklevél tartalmát csupán a magyar regesztából ismerjük. Lásd: Makkai L.^Mezey L.: Az Árpád-kori és Anjou^cori levelek XI-XIV. sz. Budapest 1960,112. 122

Az 1291. aug. 28-i oklevél tartalmát csupán az oklevelet helyettesítő latin regesztából ismerjük. — Opocenská, M.: Slovenika uherskych listín v domácím, dvorním a státnim Arclűvu ve