Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

///. András kancelláriáfának működése 59 privilégiumainak utalásaiból szereztünk tudomást. Ez a tény, valamint az, hogy a jelzett 136 mandátumból mindössze 17 maradt fenn eredetiben,

111 egyértelműen utal arra a tényleges helyzetre, hogy olyan korlátozott jogerejű oklevelekről van szó esetükben, amelyek megó'rzésére nem különösebben ügyeltek. Ez utóbbi megállapítás egyformán érvényes a világi és egyházi oklevélnyerők környezetére. A mandátum formája nagyon egyszerű — minden esetben rövid intitulatióval kezdődik,

1 12 amelyet konkrét adresse és a „salutem et gráciám" szövegezésű salutatio követ. Az oklevél contextusát általában rövid narratio nyitja, s ezt követi a tulajdonképpeni rendelkezési formula. Amennyiben a narratio elmaradt, ez a rendelkezési formula közvetlenül a salutatiót követi, mégpedig annak részletes magyarázatával, hogy a királyi rendelet címzettjének milyen intézkedéseket kell megtennie. A keltezési formula az esetek abszolút többségében csupán a kiállítás helyét és napját tartalmazza.

113 A királyi mandátumok címzettjei közt látszólag az egyházi intézmények vannak túlsúlyban (96 esetben), de legtöbbször a Magyarországon közjogi intézményként működő hiteleshelyekről van szó, ami azt jelenti, hogy az esetek abszolút többségében (a fenti 96-ból 82 esetben) a királyi rendeletek kedvezményezettje tulajdonképpen világi nemes volt. Ez elsősorban az ún. iktatási mandátumokra, vonatkozik,

114 amely a III. András nevében kiadott és általunk megvizsgált mandátumoknak közel felét jelentette.

1 l s A többi típusú mandátum által elintézett ügyek a legkülönbözőbbek lehettek egyes perekben vizsgálati nyomozást vagy éppen tanúskodást rendelnek el, máskor a kedvezményezett számára speciális védettséget biztosítanak a birtok jogtalan elvétele vagy 1

'' Nem tudjuk tehát megbízhatóan ellenőrizni Szentpéterynek azt az állítását, hogy a mandátumok, mégpedig elsősorban a beiktatásra vonatkozó mandátumok a XIII. század második felétől zárt formában kerültek kibocsátásra, és csupán ritkán (főként az általános rendelkezéseket tartalmazó mandátumok esetében) figyelhető meg a nyitott forma. - Szentpétery: Oklevéltan 109. Űgy tűnik viszont, hogy eredményeink megfelelnek ennek az állításnak, minthogy az általunk vizsgált eredeti mandátumok többsége esetében csak a pergamenen eszközölt bevágások alapján következtethetünk záró pecsételésre, néhány esetben tapasztalható a pátens hátlapján levó' pecsét. 1

' J

E tekintetben kivétel az 1291. júl. 27-í mandátum (CAC, 10, 13. sz.), amelyben a teljes intitulatio szerepel, valamint az (1290-1300) jan. 29-i, amelynek intitulatioja ugyan rövid, de ezt teljesen rendhagyó módon a Nos-oklevelekbó'l ismert promulgatio követi (CAC, 10, 273. sz.). A salutatio viszont teljesen elmaradt. 1

'

3 Az általunk megvizsgált iktatási mandátumokban a büntető formula (penitentia) nem fordult elő, csupán néhány más típusú mandátumban találkoztunk vele. Mindössze kilenc mandátum esetében tüntették fel a kiadás évét és az 1295. jan. 13-i mandátumból (CAC, 12, 458. sz.) pedig kimaradt a kibocsátás helye. 1 i4

A szakirodalomban előfordul a „litterae statutoriae"megnevezés. Ez a típus már IV. László idején is felbukkan. Szentpétery .Oklevéltan 108. 1

'

5 Figyelembe vettük a beiktatásra vonatkozó mandátumok más oklevelekben történt megemlítését is. Ezek az említések főként az általunk második fokozatúnak nevezett donatiókban gyakoriak. Az esetek többségében nem ismerjük az iktatási mandátum szövegét in extenso, de az illető hiteleshely relatiójából képet alkothatunk arról, minthogy ez a király mandátumára felel, és az ezt követően III. András által kibocsátott donatiós privilégium tartalmazza a hite leshelyi jelentést. Ily módon összesen 64 iktatási mandátumot azonosítottunk.