Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

48 Ludmila Sulitková kítést nyert. Leggyakrabban az alábbi meghatározások szerepelnek: „collacio seu donáció, deffinitiva sentencia, confirmacio, ordinacio, exempcio". A corroboratio alapalakja tehát így hangzott: „Ut igitur huius nostre (itt a jogügylet konkrét megjelölése következik) series robur optineat perpetue firmitatis presentes concesimus litteras dupplicis sigilli nostri munimine roboratas."

62 A corroboratióhoz kapcsolódik a keltezést formula, amely mindkét privilégiumtípus esetében az oklevéladás évét, III. András uralkodásának évét

6 3 és szinte minden esetben a pontos napi keltezést is feltünteti.

64 Ezzel szemben néhány kevés kivételtől eltekintve hiányzik az oklevél kiadásának helymegjelölése.

6 s Az arengát tartalmazó és az anélkül készült privilégiumok keltezési formulájának egyaránt része az úgynevezett „dátum per manus" formula. Ez a III. András által kiadott oklevelek esetében kizárólag a királyi kancellária időrendben egymás után következő alkancellárjainak nevét tartalmazza,

66 akik működésük idején felelősséggel tartoztak az oklevél helyes kiállításáért és személyesen is jelen voltak az oklevél végső ellenőrzésénél és megpecsételésénél.

6 7 A dátum per manus (dpm) formulát tehát hitelesítésnek tekintjük, amit az is igazol, hogy az esetek döntő többségében ez a formula az oklevél keltezésének megfelelő szövegezésben fordul elő.

68 Elemzésünk egyik érdekesnek tűnő megfigyelése, hogy a dpm-formula nem megfelelő (az oklevél keltezésével nem egyező) megfogalmazása 62

A „robur optineat perpetue firmitatis" formula után előfordul a „nec processu temporum" vagy „nec ullo unquam tempore per quempiam" fordulattal bevezetett betoldás, amely azt a kérést fejezi ki, hogy a király oklevélben rögzített döntése bizonyos jogügyletben a jövőben megváltoztathatatlan legyen. Ennek kifejezésére különböző szókapcsolat-variációkat használtak, amelynek alapját általában a „posse" segédigét a megfelelő alakban a „retractare", „revocare", igék infinitivuszával összekapcsolt szerkezet jelentette, mint pl. „possit retractari sive in irritum revocari...", „per quempiam possit seu valeat retractari (revocari)", „in irritum debeat vei valeat revocari.. .** 6 * Az „Annus regni" kifejezést II. András uralkodásának kezdetétől használták az oklevelekben, a XIII. század második felében már csupán a privilégiumokban volt használatos. Vö. Lehotská, D.: i. m. 226, 231. Ezzel szemben a III. András által kiadott oklevelekben az indictióra vonatkozó adat eléggé ritka. 64 Amennyiben ez az adat hiányzik, a csupán évvel datált oklevelek esetében a III. András uralkodásának éveire vonatkozó évszám alapján (vö. 7. sz. jegyzettel) vagy júl. 23-ig, vagy pedig az illető év júl. 23. és dec. 31. közötti szakaszába tehettük az oklevéladás időpontját. A napi dátumot következetesen az egyházi szentek szerint határozták meg. 65 Ezzel az adattal az 1293. jún. 1-én keltezett hamisítványban találkoztunk (CDP-Okl. 134. sz., Dl 1370), továbbá két privilégiumban, mindkettő 1299. aug. 1-én kelt (CDH, 7/5, 359. sz. és Blagay cs. 31. sz., Dl 66 490), amelyek kibocsátása elsősorban András nagybátyjának, Morosini Albertnak állt érdekében, akit röviddel azelőtt az országgyűlésen a magyar nemesség soraiba fogadtak, s akit III. András örökösének jelölt meg. Ráadásul a másodikként említett oklevél keltezési formuláját az „actum et dátum" szókapcsolat vezeti be, amely a III. András királyi kancelláriája által kibocsátott oklevelek közt teljesen egyedülálló. Épp ezért, jóllehet stilisztikai szempontból egyik oklevél sem tér el III. András kancelláriájának szokásaitól, tekintettel a rendhagyó keltezési formulára, úgy véljük, hogy e két oklevél készítése során Albert kíséretének valamely tagja is közreműködhetett. 6 6 Ld. az alábbiakban! 67 Tekintettel arra a már korábban leszögezett tényre, hogy elemzésünk során nem sikerült határozottabb formában megkülönböztetni III. András kancelláriájának jegyzőit, szükségszerűen azt sem sikerült megállapítanunk, hogy az alkanceilárok részt vettek-e a kancelláriai munkában, azaz az oklevelek készítésében és megfogalmazásában. 6 "Csupán négy esetben nem egyezik, illetve nem felel meg, mégpedig 1296. dec. 1., CAC, 10. 3. sz; 1298. (júl. 23-dec. 31. közt), CAC, 10,192. sz., OPSA, Lad. Y, no 57; 1297. (júl. 23. előtt), CAC,