Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

36 Ludmila Sulitková Szentpétery Imre vázolta fel rendkívül hitelesen, s így ebből a könyvből néhány részmegállapítás vonatkozásában szintén meríthettünk, természetesen — tanulmányunk szempontjából adódóan és a Szentpétery által feldolgozott anyag széles horizontjával magyarázhatóan — csak korlátozott mértékben. Magától értetődik tehát, hogy munkánk súlypontját a források vizsgálata jelentette. Az általunk vállalt feladat teljesítéséhez szükségessé vált a III. András nevében kibocsátott, lehetőség szerint teljes számú okleveles anyag összegyűjtése, figyelmen kívül hagyva a mai Szlovákia aspektusának területi korlátozásait. Rendszeres levéltári kutatással

4 és a magyarországi diplomatikai anyag minden hozzáférhető régi és újabb gyűjteményének kijegyzetelésével 633

s III. András által kibocsátott oklevelet vettünk figyelembe. Közülük ma deperditumnak számít 132 oklevél, így 501 teljes szövegű oklevél állt rendelkezésünkre. Az oklevelek stílusának és írásképének összehasonlításán alapuló komplex diplomatikai elemzés módszereit ezek közül is csupán az eredetiben fennmaradt 288 oklevél esetében alkalmazhattuk.

6 A III. András által uralkodásának időszakában (1290. júl. 23.

7 és 1301. jan. 14. közt

8

) kiadott oklevelek híven tükrözik az adott kort. amelyet élénk bel- és külpolitikai 4 Munkánk során felhasználhattuk a SzlTA. pozsonyi Történettudományi Intézetében a Szlovák diplomatarium-hoz összegyűjtött dokumentációt, levéltári kutatásokat végezhettünk a szlovákiai levéltárakban (kivéve az Okolicsányi-család magánlevéltárát) és 14 napos magyarországi tanulmányút keretében a Magyar Országos Levéltárban, ahol a III. András által kibocsátott oklevelek többsége található, valamint az esztergomi egyházi (káptalani és prímási) levéltárakban. A rendelkezésünkre álló idó' szűkössége miatt nem nézhettük át a többi kiválasztott magyarországi levéltár III. András nevében kiadott okleveles anyagát (elsősorban egyházi levéltárakra gondolunk), és nem kutathattunk a jugoszláviai levéltárakban sem. Előzetes becsléseink alapján elmondhatjuk, hogy a hiányzó kutatások az általunk összegyűjtött okleveles anyagot lényegesen nem növelték volna. 5 A feltüntetett mennyiséget a jövőben valószínűleg néhány szórványszerűen felbukkanó oklevéllel ki lehet még egészíteni (vö. a 4.sz. jegyzettel), de a teljes terjedelmében fennmaradt oklevelek számának erőteljes növekedésével aligha számolhatunk. Valószínűbb, hogy a további kutatások újabb deperditumokat tárnak csak fel. 6 Az eredetiben fennmaradt oklevelek számának bővítése meglehetősen korlátozott lehetőségek között történhet (vö. 4. és 5, sz. jegyzetekkel). 7 A fehérvári prépost és főként Ladomér esztergomi érsek aktív közreműködésével véghezvitt fehérvári koronázás datálása körül az egyes történészek közt mindmáig vita folyik. Mi Szentpétery álláspontját fogadjuk el, annál is inkább, mert az összes újabb oklevélgyűjtemény az ő kronológiája szerint készült. (Dr. Szentpétery Imre: Oklevéltani naptár, Budapest 1912 11974], Fakszimile kiadás.) Ezzel szemben Hóman Bálint (Hóman-Szekfű: Magyar történet, II. köt. Budapest 1936, 614.) és Pauler Gyula (Pauler: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt, II. köt. Budapest 1899,415.) a koronázás napját 1290. július 13-ra helyezik. Megint mások, köztük J. A. Fessler (Fessler, J, A.: Die Geschichte der Ungarn und ihren Landsassen, IL köt. Leipzig 1815,697.), J. Záborsky (Záborsky, J.: Dejiny kráíovstva uhorského od najstarMch fcias do cias Zigmundovych - A magyar királyság története a legrégibb időktől a Zsigmond-korig. Kézirat a turócszentmártoni Matica slovenská levéltárában, jelzete LA MS, C 965, II|2, 85.), Szabó K. (Szabó K.: III. Endre fogsága 1292-ben, Századok, 18. évf. [1884], 98.) és Huber.A. (HuberA.: Studien über die Geschichte Ungarns im Zeitalter der Arpaden, Archiv für österreichische Geschichte, 65. évf. [1884], 219. 2. sz. jegyzet) 1290. július 28-át jelölik meg a koronázás napjának. 8 Hogy kétségkívül politikai okokból elkövetett gyilkosságról volt szój amelyért — minden bizonnyal - a legfelső arisztokrácia állandóan lázadó tagjainak valamelyike volt felelős, aki félt András pozíciójának megerősödésétől, erről a magyar történészek hallgatnak, jóllehet az elbeszélő források (Stájer krónika) közlik, hogy a királyt megmérgezték. András megmérgezésének változatát egy-