Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - KRÓNIKA - Lakos János: A szocialista országok levéltári igazgatóságai vezetőinek budapesti, VIII. konferenciája / 321–325. o.

Krónika 323 A lengyel referátum fölötti érdekes, az egyes országokban kialakult gyakorlat sokszínűségét és hasznosságát tükröző vita eredményeit összefoglalva F. I. Dolgih rámutatott a szocialista országok levéltárai közötti tapasztalatcsere fontosságára a levéltári anyag tudományos, népművelési és pedagógiai célokra történő felhasználása terén is. Az első nap délutánján került sor a 2. napirendi pont tárgyalására R. Leipold az NDK-delegáció vezetőjének elnöklete alatt. A Szovjetunió Levéltári Főigazgatósága által összeállított és a résztvevőknek előzetesen szétküldött A levéltári dokumentumok felhasználása a szocialista országok népgazdaságában c. referátumhoz F. I. Dolgih fűzött szóbeli kiegészítést. A 9 szocialista országból kapott anyagok alapján készült referátum elöljáróban megállapította, hogy a levéltáraknak mindenütt egyik alapvető funkciójává vált vagy válik az őrizetükben levő iratokban rejlő információk népgazdasági célú feltárása és hasznosítása. A levéltári iratokon nyugvó retrospektív információt leggyakrabban hasznosító népgazdasági ágazatok a következők: melioráció, folyamszabályozás, árvízvédelem, út-, vasút- és hídépítés, 91. rekonstrukció, nyersanyaglelőhelyek kutatása, műemlékek restaurálása, közműhálózat felújítása, mező- és erdőgazdaság. Pl. levéltári anyag figyelembevételével készült el Vietnamban a Vörös folyó hidrológiai és a Mekong-delta művelési terve, a Szovjetunióban a Szelenga, Kúra és Narin folyók hasznosítási terve, vagy a bolgár orvosi egyetem rekonstrukciója. Több országban jogszabály kötelezi a levéltárakat népgazdaságot segítő feladatok végzésére, így az NDK-ban 1976-ban kiadott kormányrendelet elsőrendű levéltári teendőként jelöli meg információk nyújtását az állami és gazdasági szervek, intézmények számára. A rendelkezésre álló adatok szerint a magyar levéltárosok munkaidejük közel 20%-át fordítják népgazdaságot segítő tevékenységre, ez az arány Bulgáriában, az NDK-ban, Lengyelországban és a Szovjetunióban 10, Vietnamban 50%! Részletesen foglalkozott a referátum az információszolgáltatás formáival is, amelyek rendkívül sokfélék. Pl. kezdeményező, figyelemfelhívó információs anyagok összeállítása, megkeresések teljesítése, gazdasági szakemberek kutatómunkájának megszervezése, iratmásolatok készítése, eredeti iratok kölcsönzése, levéltárosok tapasztalatcseréje az érdekelt szervek képviselőivel stb. A szovjet levéltárosok a kezdeményező informálást tekintik az egyik legnagyobb jövőjű munkájuknak. A Központi Népgazdasági Levéltár pl. tájékoztatta a főhatóságokat, kutatóintézeteket, a termelési egyesüléseket stb. olyan irategyüttesekről, amelyek a különböző ágazatok viszonyainak fejlődésére adatokat szolgáltatnak. F.I. Dolgih aláhúzta, hogy a népgazdaság szükségletei is megkövetelik a levéltárak új, modern technikán alapuló információkeresési módszereinek kidolgozását. Jelentős kísérletek folynak automatizált keresőrendszerek kialakítására többek között a Szovjetunióban és Romániában. Kitért a referátum azokra a kérdésekre is, amelyek a népgazdaságot segítő tevékenység fejlesztését hivatottak előmozdítani. Különösen kiemelte a gazdasági szervekkel való intenzív kapcsolat, továbbá a levéltárosok speciális továbbképzésének, ill. a gazdasági-technikai szakemberek levéltári munkába történő bekapcsolásának a fontosságát. A tartalmas referátum és a lényegretörő szóbeli kiegészítés eredményeképp kibontakozó vitában tízen vettek részt. Valamennyi hozzászóló saját országának tapasztalatait ismertetve próbált általánosítható javaslatokat megfogalmazni. V. Sykora kiemelve a vállalati levéltárak jelentőségét, elmondta pl., hogy a délcseh sörgyárak nemrég vállalati levéltári iratok felhasználásával hét nyugati országban nyertek pert védjegy használata ügyben és nyitottak ezáltal exportlehetőségeket. G. Märäjoiu kifejtette, hogy a román levéltárak elsősorban az energia- és nyersanyagforrások felkutatásához, a víziutak biztosításához, a mezőgazdasági és ipari termelés fejlesztéséhez, az építkezésekhez igyekeznek adatokat nyújtani. A magyar levéltárügy jogszabály előírta népgazdasági célú segítő munkája köréből Verő Gábor kiemelte a szaklevéltárak létesítését. Ezek közül a Magyar Tudományos Akadémia Levéltára végzi áz akadémiai intézetekben folyó kutatások központi nyilvántartását, a Vízügyi Levéltár pedig a vízszabályozásokra, árvízvédelemre, vízfelhasználásra stb. vonatkozó dokumentumokat őriz és bocsát a népgazdaság rendelkezésére. A magyar általános levéltárakban őrzött nagy mennyiségű terv- és térképanyag feldolgozásáról és hasznosításáról is képet adott. Ságvári Ágnes a problémák oldaláról közelítette meg a kérdést. Hatásosan érvelt amellett, hogy a főhatóságok és gazdasági szervek keressék meg konkrét igényeikkel a levéltárakat, természetesen ez nem jelentheti a kezdeményező szerep teljes feladását. Részt vett még a vitában E. Schetelich, R. Leipold, G. Cerendorzs, D. Dojnov, és Dao An Thai. F. I. Dolgih értékelő összefoglalója után az elnöklő R. Leipold a vita eredményeként a következő ajánlásokat fogalmazta meg: a) a népgazdaság növekvő igénye a levéltári információk iránt megköveteli a szocialista országok levéltárai közötti rendszeres tapasztalatcserét, b) ahol erre igény és