Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez / 265–293. o.

Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez 291 az északnémet SA Berlinben székelő parancsnokát, Stennes századost elcsapta, s helyébe a Femegyilkosságok egyik legismertebb szereplőjét, Schulz főhadnagyot nevezte ki. Stennes, aki mögött úgylátszik - a porosz SA-szervezetek tekintélyes része áll, ellenszegült Hitler rendeletének s pretoriánusaival előbb két napra megszállta a párt berlini irodáját és lapjának,az „Angriff'-nek szerkesztőségét, majd innen kivonulva új berlini pártirodát szervezett. Hitler igen éles deklarációban számolt le a „rebellisekkel", Stenne:sel és híveivel, akiket azonnal kizárt a pártból, hangoztatva, hogy nem tűri a párt törekvéseinek legalitásáról letett esküje szabotálását. Ezzel szemben Stennes hitszegéssel, liberális opportunizmussal és lanyhasággal, a párt radiális céljainak megtagadásával vádolja Hitlert. Maga Goebbels, a párt igen népszerű berlini vezére, hű maradt Hitlerhez, az anyagi gond is rövidesen rá fog nehezedni Stennes híveire, s így Hitlernek végül felül kell kerekednie ebben a viszályban, amely azonban ezúttal sokkal több radikális hívének elvesztésével járhat, mint annak idején Otto Strasser kiválása. OL (K 63.) Küm Pol 21/1 1931 1443 10. Kánya Kálmán berlini magyar követ jelentése a külügyminiszternek Brüning kancellár lemondásáról 1932. június 4. 78/pol A német belpolitikai válság súlypontja az utóbbi időben Poroszországról egyre jobban a birodalomra helyeződött át. Ennek arra az okára, hogy a nemzeti szocialisták a porosz kormányzásban a birodalmi kormány megfelelő átalakítása nélkül egyáltalán nem hajlandók részt vermi, már rámutattam. Ezenkívül a birodalmi kormány tervbe vett új szükségrendelete is hozzájárul ahhoz, hogy a válság előterébe a birodalmi politika kerüljön. A tervezett szükségrendeletben a birodalmi kormány a költségvetés hiányának fedezésére új adókat akart bevezetni, a szociális biztosítási intézmények szanálása céljából csökkenteni akarta a rokkantak és hátramaradottak illetményeit, s végül egy a munkanélküliség tartós enyhítése céljából tervezett nagyszabású telepítési akció céljára el akarta rendelni azoknak az eladósodott nagybirtokoknak kényszeráron való kisajátítását, amelyek a kormány nézete szerint a nagy áldozatokkal végrehajtott Osthilfe segítségével sem állíthatók többé talpra. Bár a tervezett szükségrendelet hivatalos szövege nem került nyilvánosságra, a kiszivárgott részletek óriási felháborodást keltettek Brüning ellenfeleinek körében. Ez a felháborodás főként a kancellár és Stegerwald birodalmi munkaügyi miniszter ellen irányult, akinek a legfőbb része volt a szükségrendelet kidolgozásában. Az agráriusok, akik a tervezett birtokkisajátítást egyenesen elkommunizálásnak minősítették, a nagyipar egyes hatalmas exponensei, akik Stegerwaldnak szociális biztosítási és munkabérpolitikájára vezetik vissza a német nagyipar egyrészének fokozatos összeomlását, végül az ún. „katonai kamarilla", amelynek felfogásáról és törekvéseiről már tájékoztattam Nagyméltóságodat, összefogtak Brüning megbuktatására. Akciójukban a hatalmas előretörő, s ezzel Brüning pozícióját egyre jobban aláásó nemzeti szocialista mozgalommal, mint a tervezett új rezsim főtámaszával vetettek számot, ellentétben a kancellárral, aki mindeddig elzárkózott a Hitlerékhez való közeledés elől, s velük csak pozitív külpolitikai sikerek elérése után, mint majd - reménye szerint - népszerűségben egyenrangú fél akart volna tárgyalásba bocsátkozni. A birodalmi elnökhöz, aki mintegy tíznapos pünkösdi pihenőjét poroszországi birtokán, Neudeckben töltötte, az intrikáló katonai körök kívánságai hamarosan utat találtak fiának s egyúttal adjutánsának közvetítésével, aki erősen jobboldali érzelmű. De sűrűen érintkeztek Neudeckben a birodalmi elnökkel a telepítési tervek által fenyegetett keletporoszországi nagybirtokosok nézeteit tolmácsoló személyiségek is.