Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez / 265–293. o.

276 Lőrinci Zsuzsa • 1930-ban és 1931 tavaszán különböző parasztszövetségek jöttek létre, junker vezetés alatt, és ezekre a szervezetekre a náciknak nagy befolyásuk volt. A kormány jelentős ellenzéke volt a Délbajor Parasztfront, a Bajor Parasztszövetség, a schleswig-holsteini Landvolk-mozgalom. A Brüning-kormány viszonylagos sikereket ért el a nemzetközi kapcsolatok terén. 1930. június 30-án éjfélkor ugyan megszűnt a Rajna vidék megszállása, az idegen csapatokat a meghatározott időpontban minden rendzavarás nélkül ki is vonták a területről, de a jobboldali ellenzéki politika újabb követeléseket állított a kormány elé. A Stahlhelm 1930-ban Koblenzben tüntetett Franciaország ellen, 1931-ben Breslauban már Lengyelország ellen. Úgy látszott, a nacionalista, támadó politikát, izgatást nagyon nehéz lesz megfékezni - ha ugyan egyáltalán akarják. Az 1930 szeptemberi választáson az addig majdnem közkatona nélküli hadseregként tengődő Nemzeti Szocialista Párt jelentősen növelte szavazatainak számát. A siker nagymértékben függött a gazdasági helyzettől. A krízis idején munka nélkül kínlódó kispolgárság, a munkások-parasztok egy része, megtévesztve a párt demagóg jelszavaitól, bemenekült a nemzetiszocialisták táborába. Ez azonban csak az egyik oldal volt, ami önmagában még nem vezetett volna további térnyerésre. Jelentősebb volt számukra a nagytőkés vezető körök reprezentánsainak megnyerése. A nagytőkének éppen arra volt szüksége, hogy egy olyan párttal lépjen szövetségre (saját pártjaik befolyás hiányában nem jöhettek számításba), amely terrorral, megfélemlítéssel nyomja el a munkásosztály követeléseit és fegyelmezetten állítja szolgálatukba tömegeit. Nem mi, Kánya magyar követ írja 1930. március 22-én jelentésében:

5 „Amíg a kommunisták teljesen elszigetelten küzdenek illegális céljaikért, addig a nemzeti szocialistáknak ma számos kérdésben Hugenberg és pártja

6 a szövetségese, egyes országokban pedig — mindenekelőtt Thüringiában — a polgári pártok széles frontjának segítségével az utóbbi időben a közhatalomnak is részesévé váltak." De ahhoz, hogy Hugenberg és a hugenbergek biztos partnert találjanak Hitlerben és pártjában, tisztázni kellett a nemzetiszocialista párt törekvéseit. Hitler - Kánya követ szerint —, hogy a mozgalmát jelentékeny összeggel támogató nagyipari és agrár körök rokonszenvét továbbra is megőrizhesse, programjának legradikálisabb pontjait hagyta el (l. 8. sz. irat). Ez is hozzájárult ahhoz, hogy éppen legrégibb harcostársainak egy része fordult szembe a párt hivatalos politikájával. 1930 közepén az észak-németországi csoport egy része, a mozgalom egyik legradikálisabb szárnya Otto Strasser vezetésével vált ki a pártból, és „Revolutionäre National-Sozialistische Partei" néven új pártba tömörült (l. 9. sz. irat). Miután Hitler megszabadult azoktól, akik a párt „szocialista" elveit komolyabban akarták venni, könnyebben köthetett szövetséget az őt támogató jobboldali konzervatív erőkkel. Az együttműködési készség nyilvánítása Hugenberg részéről kézenfekvő volt, de nem mondhatjuk, hogy ilyen közvetlen segítség nyilvánult meg ebben az időben a köztársasági elnök és Brüning részéről is. Minden intézkedésük, megnyilvánulásuk azonban, ami a jobboldali erőket segítette, Hitler szekerét tolta. Amikor Hindenburg a Stahlhelm betils

OL Küm Pol 21/1 1930 - 1025 6

Német Nemzeti Néppárt, a tőkések pártja.