Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez / 265–293. o.

270 Lőrincz Zsuzsa Az egyre súlyosbodó ellentéteket a kormány adminisztratív intézkedésekkel akarta kiküszöbölni. Úgy vélte, hogy az alkotmányban lefektetett közszabadságok korlátozása járható út lesz a politikai nyugalom megteremtésére. Március 28-án a birodalmi elnökkel egy rendeletet adatott ki — ez egy nappal volt a parlamenti ülésszak bezárása után —, amely részben hatályon kívül helyezett, illetve korlátozott olyan állampolgári alapjogokat, mint a személyes szabadság, a szólásjog, a gyülekezési és egyesülési jog, valamint a sajtószabadság. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy minden politikai gyűlést, felvonulást az illetékes rendőrhatóságnak előzetesen be kellett jelenteni, minden politikai természetű plakátot és röpiratot előzetesen be kellett mutatni; politikai gyűléseket, felvonulásokat előre be lehetett tiltani, ha úgy gondolták, hogy lefolyásuk a törvények elleni lazításra, az állami szervek gyalázására, vallásellenes izgatásra vagy közrend veszélyeztetésére vezethet. Lázítás, gyalázás és izgatás címén minden gyűlést feloszlathattak, nyomtatványokat elkobozhattak, napilapokat nyolc hétig, egyéb időszaki sajtóterméket hat hónapig betilthattak, gyűlési és felvonulási tilalmat megszegő egyesületeket feloszlathattak, egyesületi egyenruhák jelvények viselését korlátozhatták vagy teljesen eltilthatták. A rendelet tovább fokozta a lőfegyverrel való visszaélés megtorlását. A gazdasági nehézséget új szükségrendelet kiadásával igyekezett a kormány leküzdeni, az állami költségvetés részére megtakarításokat írt elő, továbbra is az adófizetőket kívánta megterhelni (l 5. sz. irat).

4 A köztársasági elnök II. szükségrendelete (1931. VI. 5.) általános elégedetlenséget keltett, felvetődött, hogy a birodalmi gyűlés vagy legalábbis a budget-bizottság összehívásával akadályozzák meg a rendelet megvalósítását. Ez azonban nem sikerült. A szociáldemokrata képviselők Brüning segítségére siettek és — ki tudja hányadszor — megmentették a leszavazástól (l. 6. és 7. sz. irat). (Brüning a pártvezérekkel folytatott tárgyalásain lemondással fenyegetőzött és ezzel sikerült elérnie, hogy a birodalmi gyűlés pártvezetői bizottsága június 16-án tartott ülésén elvetette a parlament összehívására vonatkozó indítványt, a szociáldemokraták a korábbi javaslatukat visszavonva az összehívás ellen voltak.) A kivételes törvények, a gazdasági intézkedések ellenére, Németország közvetlenül a gazdasági összeomlás előtt állt. 1931 elejére a külföldi tartozások összege elérte a 27 milliárd márkát. A pénzügyi - és hitelrendszer válságának következményeként egyre fokozódott a tőke külföldre menekítése. 1931. július 15-ének, a jóvátételi fizetések határnapjának közeledtével egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Németország kötelezettségeinek nem tud eleget tenni. Brüning és külügyminisztere, a jobboldal által nagyon sokat támadott Curtius, fizetési halasztásra vonatkozó tárgyalásokat kezdeményezett az angol kormánnyal, MacDonalddal és Hendersonnal. Az angol miniszterelnök chequersi villájában lefolyt tárgyalások szívélyes légkörben folytak le — de eredménytelenül. 1931. június 20-án Hindenburg táviratban kérte az Egyesült Államok elnökének segítségét. Hoover javaslatot is tett a nemzetközi állami tartozások, jóvátételek és kölcsönök visszafizetésének felfüggesztésére — egy évre. 1931 nyarán (július 13-án) a Danatbank csődöt jelentett, ez maga után vonta számos más vállalat bukását. Az USA vezető köreinek az volt az álláspontja — és ez nem 4

OL Küm Pol 21/1- 1931- 2575