Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez / 265–293. o.

266 Lőrincz Zsuzsa benyújtotta lemondását. Hindenburg köztársasági elnök a lemondását sürgősen elfogadta és Heinrich Brüninget, a Centrum párt birodalmi gyűlési frakciójának elnökét bízta meg kormányalakítással. Ezután az első elnöki kabinet kísérelte meg a lehetetlent, egyensúlyt teremteni ott, ahol a feltételek hiányoztak. Hogy miért éppen Heinrich Brüningre esett a választás, miért őt bízta meg kormányalakítással Hindenburg köztársasági elnök, nem tudjuk hitelt érdemlően megindokolni (többek véleménye szerint éppen Schleicher tábornok — aki megbuktatásában is készséggel közreműködött — ajánlotta személyét az elnöknek), de arra tudunk következtetni, hogy miért egy ilyen karakterű emberre esett a választás. A szociáldemokrata kormány nem tudta megoldani a nehézségeket; egy olyan forradalmi munkáskormány, amely radikális megoldásokkal kereste a kiutat, Hindenburgnál és a mögötte álló erőknél szóba sem jöhetett. Olyan kormány kellett, amely a nagytőke legalább egy részének bizalmát bírja, és amely vállalkozik arra, hogy a nagytőke érdekeinek megfelelően küzdje le a gazdasági nehézségeket. Ez a jellegtelennek tűnő kancellár, ez a centrumpárti centrum, aki sok évtizeddel az események után még mindig nem tudta megérteni, hogy mi történt vele és körülötte, kancellársága két éve alatt koncepciójában, felfogásában a breslaui választókörzet képviselője maradt. Tovább nem jutott, pedig elképzelései voltak. A szigorúan katolikus világnézetű és politikai tekintetben konzervatív gondolkodású férfiú — írta róla Kánya követ — azzal indult, hogy a német politikai élet polgári konzervatív elemeit összefogja, hogy segítségükkel vessen véget a szociáldemokrata befolyásnak a német politikai életben. Az már a politikai élet fintora, hogy egy ilyen programmal induló kancellár, akinek háta mögött álltak kezdetben az IG Farben, az AEG, a Deutsche Bank urai, a rajna-westfaliai iparosok egy része, rövid fennmaradását is a szociáldemokrata párt támogatásának köszönhette. Heinrich Brüning egy borkereskedő és likőrgyáros hatodik gyermekeként született.

1 Kétéves korában vesztette el apját. Amikor felcseperedett, neveltetését és képzését a nála kilenc évvel idősebb bátyja, Hermann Joseph Brüning, a későbbi prelátus vállalta. Londonba is kivitte magához. Münsterben járt gimnáziumba. 1904-ben a majdnem közepes eredményt tanúsító érettségi bizonyítvánnyal a kezében Münchenben tanult tovább, majd Strassbourgban, Bonnban folytatta tanulmányait tíz éven keresztül. Számos tudományággal ismerkedett, joggal, biológiával, történelemmel, germanisztikával, de érdeklődését tartósan egyik sem kötötte le. Doktori disszertációját az angol magánvasutakról írta. A háború vetett véget tanácstalanságának. 1914-ben mint önkéntes került a harctérre, ahol hamarosan megsérült. Felgyógyulása után nem ment vissza a frontra. Münsterben szeretett volna állást kapni. Miután itt nem sikerült az elhelyezkedése, Berlinbe utazott, ahol az aktivitásáról híres Karl Sonnenschein mellé került. Sonnenschein számos intézetének egyikében, a „Sekretariat Sozialer Studentenarbeit"

1 ben kezdett dolgozni 1919 elején. Majd titkári állásokat vállalt, Johannes Gisbertnek, a versailles-i szerződést aláíró bizottság egyik tagjának lett a titkára, később Adam Stegerwaldnak. Ezzel egy időben kezdte meg működését a Centrum pártban. Az 1924. május 4-i választáson a breslaui körzet képviselője lett. Ettől fogva a pénzügyi és adókérdésekkel foglalkozó államháztartási bizottság tagjaként dolgozott, 1 Ernst Deuerlein: Deutsche Kanzler von Bismarck bis Hitler. München 1968. Heinrich Brüning (395.).