Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Varga János: Arany János emlékére / 261–263. o.
FORRÁSKÖZLÉS VARGA JÁNOS ARANY JÁNOS EMLÉKÉRE A Közlöny című hivatalos lap 1849. évi május 22-i — 111. — számában jelent meg a Belügyminisztérium május 9-én kelt közleménye, amely hírül adta, hogy Szemere Bertalan belügyminiszter Arany Jánost ugyanezen minisztérium közigazgatási osztályára, évi 800 forint illetménnyel, fogalmazóvá nevezte ki. A minisztérium elnöki osztályának 244. számú irata pedig arról tájékoztat, hogy Arany letette a hivatali esküt. 1 De milyen előzmények után és hogyan került a nagyszalontai jegyző a Belügyminisztérium státusába? Közismert, hogy Szalonta elöljáróságával megromlott Arany viszonya, családjára pedig a város fizetésképtelensége miatt súlyos anyagi gondok nehezedtek. Petőfi, akit Bem április végén Lúgosról Debrecenbe küldött, e hó utolsó napjainak egyikén felkereste Aranyt Szalontán, akinél februártól felesége és kisfia is lakott. Találkozásukkor bizonyíthatóan szóba került Aranyék nem éppen felhőtlen helyzete, és Petőfi biztatta Aranyt, hogy az éppen alakulóban levő minisztériumhoz forduljon állásért. „ Verd a vasat keményen, de hirtelen — írta Petőfi már Debrecenből, május 6-án, a Pestre indulását megelőző napon Aranynak — nehogy elkéssél Tőlem igen kevés telik ügyedben, de a mennyi telik, megteszem." Arany később e passzussal kapcsolatban ezt jegyezte fel: „Verd a vasat... hivatalért a minisztériumnál.. ."Petőfi azonban a közbejött események miatt — Klapka Pesten fegyelemsértés címén fogdába tétette — végül is nem tartotta az ügyre előnyösnek, hogy fellépjen Arany érdekében. Május 17-én Pestről kérdezte Aranyt: „Hát te végeztél-e valamit a ministeriumnál? írd meg ezt is." Majd megjegyezte: „Én nem tehettem érted semmit, mert azon vettem észre magamat, hogy nagyon kegyvesztett ember lettem. .." Arany május 23-án tájékoztatta barátját a fejleményekről: „Én is elvetem a koczkát, azt tettem, amit életemben eddig soha, jelentettem magam hivatalért. Folyó hó 19-én vettem Szemere levelét, fogalmazónak nevez a belügynél. El kellett fogadnom. Szalontán semmi, de semmi kilátás többé a mindennapi kenyérre. Holnap indulok Debrecenbe, nyakamba venni a nem ismert jármot, most még csak egyedül. Családom nem mozdulhat oly könnyen, nőmet egy időre el kell hagynom. Ö itten el fog adogatni holmit, s mivel eddigi szállásunkhoz semmi jogunk többé, kibérlend valamely szobácskát, s ott megvonja magát" Az immár belügyi fogalmazó a kormánnyal együtt Pestre települt át, ahol - saját későbbi feljegyzése szerint - Garay János a saját lakásán szívességből engedett át neki 1 Vö. F. Kiss Erzsébet: Az 1848 -49-es minisztériumok. Kézirat:
