Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
250 Dümmerth Dezső birtokai. Amikor Pongrácz Boldizsár nőül vette, ő maga szintén özvegy: Bohus Katától született leánya Éva volt. Földváry Miklósnak és Dacsó Apollóniának is maradt egy fia: Károly. Nyilvánvalóan Pongrácz Boldizsár műve, hogy a mostohatestvérek összeházasodtak, és ezzel jelentékeny birtoktesteket egyesítettek. A fiatal Földváry Karoly - Pongrácz mostohafia — 1781-ben már a família jegyzője. Anyja, most már Pongráczné Dacsó Apollónia közben sorra magához váltja első férje testvéreinek, Földváry Györgynek és Sándornak birtokrészeit Vecsén és Cibakházán. A folyamat nem áll meg: 1791-ben Földváry Karoly a katolikus András-lineából származó Korter-örökösök birtokrészeit váltja magához. Ugyanaz a tendencia kezd tehát érvényesülni, melyet kezdetben a Teleki grófok próbáltak: tömöríteni a sok kézen szétszóródó birtoktesteket. Most azonban a Földváry-fiág kezd jelentőséghez jutni, méghozzá egy ügyes fiskális mostohaapa segítségével, aki egyúttal így leánya jövőjéről is gondoskodik. Amint a családi iratokat őrző láda elkészül, melynek két kulcsát két-két „atyafi" veszi magához, egyre több gondot okoz az, ami még az ősi múlt, a török megszállás elől való menekülésnek is következménye és az elavult, vidéki életformát is mutatja. Dunavecse hiába lesz „város": a famíliának nincs igazi, helyi központja, a családtagok szétszórva laknak birtokaik kis falvaiban többnyire, az ország egész területén, és igen hosszú időbe kerül, amíg egy-egy gyűlésre a megbízottak összeverődnek. Pest megyében alig lakik valaki, még a század derekán is: a Ráday ak péceli kastélya csak 1733 után lesz Pál fiának, Gedeonnak állandó lakhelye, és ez sem Földváry-birtok volt. Ráday Pál még Losoncon lakott. Dunavecsén Nádasdi Baán Sándor és Pongyeloki Róth Zsigmond lakik egy ideig, de ez utóbbi is visszaköltözik Nógrádba. A Mocsáryak Nógrádban Liptagergén, a Gedeyek Szarvasgedén, a Sréterek Cserhátsurányban rezideálnak. Az András-lineát folytató Jelenffyek pedig Pozsony megyében, Királyfián. Mások még ezeknél is kisebb nógrádi, zólyomi, Hont megyei falvak kúriáiban meghúzódva. A Földváry-fiág sem mozdul ekkor még ki Szűcsiből, az ősi kúriából, s vannak sokan, akiknek több, egymástól messze fekvő birtokuk lévén, nem is tartanak állandó lakást, mindig más és más tulajdonukon tartózkodnak, és a hírek nehezen szállnak. Szemere Lászlót például évekig keresik néhány elveszett családi okirat miatt, míg végre valahol megtalálják. 145 Hiába tartózkodik Batta Bálint, a Pesten székelő királyi tábla bírája ebben a városban, még ő maga sem gondol arra, hogy a családi irattárat Pesten őriztesse. A ládát először Bátorfalun tartják, a Blaskovicsok birtokán, majd innét egyelőre Budára, Földváry Károly felügyelete alá, majd a megválasztott új famíliajegyző, Tihanyi János birtokára Terbegecre szállítják 1787-ben. Itt készül az új irattári rend. A táblai perek pedig lankadatlanul folynak, sőt, újabb is járul hozzá. 1789-ben a família még a kuruc felkelésben részes Szuhay Gáspártól felesége jogcímén illetéktelenül elkobzott birtokokra is gondol, és ezekért is pert indít a legközelebb eső rokon, Kom14S Prot. 1790. ápr. 24-25. olvasható, hogy „néhai Szemere László" néhány levelet kivett az archívumból, s a gyűlés visszaadásuk iránt intézkedik. 1796. ápr. 24-25. viszont egy élő Szemere László, az unoka válaszol a hozzá intézett levélre, melyet a família csak „halogatás"-nak tart és elhatározza az atyafi megintését. 1797. ápr. 24-25. azonban kiderül, hogy nevezettet nem lehet meginteni, mert nem tudni, hol van a lakása. (1798-ban az ügy aztán azzal folytatódik, hogy Szemere jogot formál az iratokra, 1799. a família ezért pert indít ellene, mire 1800. megígéri a visszaszolgáltatást. 1801. azonban azt közli, hogy a nagyapja által kölcsönzött iratokat nem találja, bizonyára már rég visszaküldték. Az ügy függó'ben marad.)
