Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.

238 Dümmerth Dezső A földek felmérése, a határt megállapító bizottságok működése, a parasztok tanúvallatása például Tetétlen puszta esetében már 1696-ban folyik, és megkezdődik a puszta jobbágytelkek betelepítése is, egyelőre lassú ütemben.

112 1699-ben már Mocsáry Balázs a família direktora, és 1702. január 8-án is az ősi, nem famíliabeli, Mocsáry-birtokon, a nógrádi Liptagergén ül össze Földváry Lászlóval, és Ráday Gáspár Pest megyei alispánnal. Ekkor már vannak földet művelő jobbágyok, és ekkor történik az első, fennmaradt megállapodás a fizetendő adóról. „Tekintvén a mostani terhes portiozásokat" - írja a három földesúr által jegyzett okirat, a dunavecsei jobbágyok kérésére úgy egyeznek meg, hogy azok évenként 200 rajnai forintot fizessenek. Fehéregyház és Csanád puszta 100 forintot, összesen a többi pusztákkal együtt évi 800 forintot. Ha „döghalál, jégeső" és más pusztulás jönne, akkor újra megállapodnak.

1 13 A következő évben a Rákóczi-szabadságharc jött, mint nem várt fejlemény, és tizenkét esztendő telik el, míg 1714. november 16-án ismét együtt ülnek a família tagjai. Ekkor már a szatmári béke utáni, lecsillapodott viszonyok között tartanak osztályt egymás között. Ekkor mondják ki ismét a közös birtoklás elvét, de Szűcsi községet, az egykor János királytól adományban kapott Bernátfy-örökséget a Földváryfiág számára biztosítják. Földváry László ekkor már nem él, a fiágot csak egyetlen kiskorú, Mihály nevű fia képviseli. Az ő számára tartják fenn Szűcsit, egyúttal további lakóhelynek is. A valóság az, hogy él ugyan a családból még egy férfi, ezt is Földváry Mihálynak hívják: a guberniumi titkár, a katolikussá lett Andrásnak fia. Ez a Földváry Mihály azonban ekkor már jezsuita szerzetes, és még 1711. január 23-án úgy rendelkezik Nagyszombatban, hogy apai birtokait Földváry László utódai örököljék. Anyai jószágait pedig, a Szelényi-örökséget testvérhúgának és férjének: Gosztonyi István pozsonyi főharmincadosnak hagyja. Kivesz azonban örökségéből 200 forintot, melyet a jezsuita rendnek és a nagyszombati templomnak adományoz.

114 Ez a Földváry Mihály nevű jezsuita (1672—1746) nem vesz részt többet a nemesi életmódban, gondokban és gazdálkodásban. Szerzetesi hivatásán kívül a famíliában elsőnek, egészen újszerűen, írói hivatás is fűti. Történeti munkákat hagy hátra, az egyikben a hun—avar—magyar azonosság őstörténeti hagyományait fejtegeti, a másik művében pedig Corvin Mátyás királyról ír.

11 s Arról tesz bizonyságot, hogy a nemesi eszmevilágot, gondolatkört nemcsak karddal, nemcsak hivatalszolgálattal vagy gazdálkodással, hanem történeti kutatómunkával is lehet erősíteni. Míg a Földváry-fiág képviselőinek száma ily módon ennyire leapadt, és csak egyetlen, kiskorú utódtól lehetett várni a nemzedékek őrségváltását a XVIII. század második évtizedében, annál inkább növekedett a leányági leszármazök köre. Ebben az időben a közös birtoklást elhatározó Földváry Györgynek már 41 felnőtt dédunokája él, akik valamennyien, az ő akaratának megfelelően, közös birtokosai az osztatlanul maradt vagyonnak. 11 a 1696. jún. 16-án kelt Dunapatajon egy tanúvallatási jegyzőkönyv, Tetétlen birtok határairól. Csepsis András gazdálkodó ekkor már 35 éve lakik ott, „még a Patai uraktól bérelve a földet." L. Tetétlen, fasc. 2. Egyébként a pusztává lett Tetétlennek lakosokkal való újra betelepítése csak 1722. jún. 24-én, Zolnay Zsigmond famíliadirektor rendeletével kezdődik. Uo. fasc. 3. 1 * 3

Az 1702-ból való irat szövegének másolata:

Prot. 1771. ápr. 25-27. 1 *

4

Gosztonyi lt., vö. 91. sz. jegyzet. 1

'

s

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, III. köt. 691-692.