Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
232 Dümmerth Dezső sához szükséges magasabb, elvi döntéseket meghozza, s ahol szükséges, megbízottakat küldjön ki az adminisztrációs ügyek lebonyolítására. Mennyiben felelt meg Földváry András a família belé helyezett bizalmának, nem tudjuk. Működése a XVIII. század hetvenes éveire esik, és ez az idő az országban éppen a legnagyobb forrongások, nyugtalanságok, a kezdődő kuruc mozgalmak, majd Thököly feltűnésének időszaka. A família birtokai az ország közepén és északkeleti tájain éppen azokhoz a vidékekhez estek közel, melyek a nyugtalanságok fő fészkét jelentették. Földváry András viszont felnőtt korát elérvén, élete végéig a nyugati határszélen fekvő Pozsonyban, az ország akkori fővárosában lakott. Míg egyrészt a központi kormányzáshoz közeli állása, és az akkori politikát tekintve, katolikus vallása is kétségtelen jogi előnyöket jelenthetett a famíliának, másrészt távolléte, és az elégedetlenséget elsősorban képviselő protestánsokkal való szembenállása a gyakorlatban aligha lendíthetett a família jószágainak kezelésén. A kevés adat, mely életéről fennmaradt, azt a feltételezést erősíti, hogy igyekezett is minél távolabbra húzódni a veszélyes földrajzi helyzetben levő, örökölt birtokoktól. Dunavecsei jövedelmét például többek közt arra fordítja, hogy a Pozsonyhoz közel eső Szentgyörgy városában (ma Sväty Jur, Csehszlovákia) vesz magának házat és szőlőt. 91 Lakóháza Pozsonyban, a Kanonok utcában áll, melyet 1584 forintért vásárol, de a Magyar utcában is vesz magának házat 900 forintért. Igaz, hogy ezeket felrészben első felesége, Tallián Regina pénzéből veszi, aki Tallián Gergely pozsonyi főbíró családjából származik. A pénz másik felét azonban megint csak a Tetétleni—Földváry jövedelmek szolgáltatják. 92 Dunai kertjei is vannak, sőt Alsó-Ausztriában, Hohenau mellett szántóföldeket is szerez. 93 Alföldi birtokaival aligha törődik sokat, erre mutat az a tény is, hogy egyik dunavecsei jobbágyát, aki nemességet szerzett, úgy szabadítja fel, hogy egykori jobbágytelkét is neki adományozza. 94 Maga az eset nem szokatlan, sőt, nagyon is elterjedtnek mondható ebben az időben. A parasztnemesítések ellen hiába tiltakoznak már a század elején az országgyűlések: a földesúrnak fizetett készpénz ellenében jár rendesen ez a felszabadítás és a nemeslevél megszerzése. Az ilyen „üzletek" meggazdagodott parasztcsaládok és pillanatnyi pénzszükségben levő földesurak között jönnek általában létre. Földváry András iratai között azonban nem találjuk nyomát, hogy anyagi haszna lett volna eljárásából Sőt, utódainak kárt okozott vele, mert később, a família XVIII. századi, szigorúbb direktorsága ennek a vecsei jobbágyteleknek elidegenítését és az abból származó jövedelemcsökkenést András egyenesági leszármazottaira hárította. 9 5 Már az eddigiekből is sejthető, hogy Földváry András, apjának megyei-nemesi, csak a gazdálkodással törődő életformáját ismét a Földváry-ősök hivatalnok-életmódjával cserélte fel, de nagyobb jövedelemmel és kulturáltabb életviszonyok között, mint a régi, "Vejének, Gosztonyi István pozsonyi fó'harmincadosnak feljegyzései szerint: Pozsony, 1714. dec. 30. Gosztonyi családit. Bp. Grsz. Lt. P 294. 2. csomó. 92 Uo. 93 Földváry András latin nyelvű hagyatéki leltára, dátum nélkül: Gosztonyi es. lt. i. h. vö. 91. sz. jegyzet. 94 Vecse, fasc. 2. 95 Prot. 1737. jan. 26. és 1749. jún. 27.
