Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
220 Dümmerth Dezső • A famíliaalapításhoz és a birtokörökléshez azonban nem volt elegendő a puszta leszármazás. Ehhez körültekintő ügyesség, szervező erő és — szerencse is kellett. Az alábbiakban ezért a Földváry-család kialakulását és a fáradhatatlan birtokszerző akciót kell közelebbről megvizsgálnunk. A z első Földváryak A Tetétleniek és a Bernátfyak után a famíliába bekapcsolódó és azt igazi jelentőségére emelő Földváryak nem a régi típusú, gazdálkodó és katonáskodó életformájú köznemesekhez tartoztak. Velük összefüggésben találkozunk először a reneszánsz hatásokra kialakulni kezdő világi-értelmiségi családtípussal. Az első Földváry, akiről tudomásunk van, Miklós diák, aki 1490-ben, még Mátyás király uralkodása végén tűnik fel. A neve mellett szereplő „diák" jelző itt valószínűen nemcsak tanultságát jelzi, hanem arra is utal, hogy írástudásával kereste kenyerét. A korszakban a „diákok" nemcsak a nagyurak, de a köznemesek szolgaszemélyzetében is ott vannak, s ebben az esetben társadalmi elhelyezkedésük természetesen nem mondható kiemelkedőnek. A Báthori-familiáris Tetétleni Istvánnak, az ecsedi udvarbírónak is van diákja például, aki nem közvetlenül a főúrnak, hanem az ő udvarbírájának van alárendelve. Tetétleni István végrendeletének kifejezése világosan utal erre, mikor azt írja: „Szolgámnak, Márton deáknak hagyok húsz forintot, Ambró deáknak négyet . . ," 43 Földváry Miklós diák fia, Bálint azonban már magasabbra lép a társadalmi rétegekben. 1555-ben Ecsedi Báthori András országbíró titkáraként szerepel. 44 Nem sokkal utána pedig már Erdélyben találjuk, ahol János Zsigmond fejedelem ítélőmestere. 4s Idősebb fia, István, fejedelmi udvarnok lesz. 46 Mihály nevű fiának foglalkozására azonban nem találtunk adatokat. Csak annyi bizonyos, hogy elhagyta Erdélyt és ugyancsak hivatali pályán emelkedik. Ez a hivatal talán a Báthoriak familiárisi körében kezdődik, hiszen, mint említettük, 1562-ben Bernátfy Zsófiával kötött házassága is ebbe a körbe vezeti. Fennmaradtak felesége családjáról és gyermekei születéséről való feljegyzései, melyeket latin nyelven — a hivatalnokság nyelvén vezetett. Ebben György fia keresztelésével kapcsolatban megjegyzi 1579-ben, hogy akkor éppen a császárnál (Rudolfnál) járt Prágában. A kassai templomban lefolyt keresztelésen pedig a szepesi kamara egy képviselője is jelen volt 47 Feltehető tehát, hogy talán ő maga is a szepesi kamara szolgálatában állott. Egyébként Bernátfalván lakott, felesége családi birtokán, és egyetlen adat sem szól arról, hogy neki magának lett volna örökölt vagy szerzett 43 Tetétlen, fasc. 1. 44 Károlyi Oklevéltár, III. köt. 279., 287. A teljes Földváry-családfát (egyébként a XVIII. században sok hibával, nemzedékek kihagyásával stb.) lásd Nagy Iván, i. m. IV. köt. 228-231. és Pótkötet, 239-241. (Itt már javítva.) Itt van első ősként megemlítve Miklós diák 1490-ből, de megjegyzem, hogy a családi levéltárban erről semmi feljegyzést nem találtam. Az itt levó' Gen. jelzésű iratok között csak Bálinttal kezdődik a leszármazás. 4 s Nagy Iván, uo. 46 Uo. 4 7 Signatura stb. vö. 33. sz. jegyzet.
