Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.

214 Dümmerth Dezső leányokat emleget. Pedig ebben az időben, Eger várában még él egv Tetétleni fiú, a Kelemen fia Györgytől leszármazó Tetétleni Péter egri vitéz. Ő éppen ebben az évben, 1571. szeptember 5-én adja zálogba összes, őt megillető birtokrészeit, a hódoltsági területen fekvő dunavecsei uradalomból Vecse, Solt, Szentkirály, Szentimre, Tetétlen, Kéthalom, Csanád és Fehéregyháza porcióit unokatestvérének anyai ágról: Farkas Péternek, valamint Ujszászy Lőrincnek.

21 A család útja a menekülésben tehát az elszegényedéshez vezet, majd pedig a teljes eltűnéshez. A Tetétleni név az okmányokban többé nem fordul elő. Mi lett a végvárban harcoló Tetétleni Péter sorsa, nem tudjuk. Azt sem, hogy voltak-e utódai. De ha voltak is, ezek már csak zálogba adott és megszállt területen levő földeket „birtokolhattak", ami a gyakorlatban annyit jelentett, hogy semmijük sem volt. Ha éltek is, annyi pénzt nem tudtak összegyűjteni többé, hogy visszaválthassák őseik földjét. Mivel azonban később, a leányági utódok erőteljes birtokjogi akcióival kapcsolatban sohasem találkozunk a Tetétleni nevet viselő „ellentmondókkal" vagy olyan jogfenntartókkal, akik legalább „elméletben" igyekeznének feledésbe nem meríteni egykori örökségük emlékét, valószínűnek tarthatjuk, hogy a Tetétleni-család fiági élete is csak úgy ért véget, mint annyi más Árpád- vagy Anjou-kori, nagyobb jelentőségre sohasem emelkedett köznemes családé valahol egy vár fokáról lehullva, török karddal vagy kopjával átverve. Esetleg rabláncban, egy török börtön homályában. A Tetétleni leányágak és a Bernátfy -család Ha a kardot forgató férfiak jó része el is pusztult a Tetétleniek fiágával együtt, a leányok nem pusztultak olyan gyorsan, s férjet találva, még arra is maradt idejük, hogy új nemzedékeket neveljenek fel. Természetesen, a nőági ivadékok sem menekültek meg mind a kihalástól, de a sokféle genealógiai vonal — a korabeli, latin kifejezés szerint linea — között végül akadt egy, melynek nemzedéklánca töretlenül haladt tovább a birtokjoggal együtt a Földváry-családba, egy újonnan kialakuló famíliába, amely a modernebb időkben az utódok sokaságát terjesztette ki. Hogy világosan lássuk a sokféle nőági linea között a Földváryak érvényre jutását, a 2. táblázatból kell kiindulnunk. A sok + jelű, megszakadó linea szemléltetően mutatja, hogy a Tetétleni leányágak sem értek hosszú időt. Egyedül Tetétleni Bernát leánya, Anna első házasságából a Bernátfy-ágon való leszármazók azok, akik a família és a birtokjog továbbélését biztosították. Sőt, még más birtokok jogát is csatolták Dunavecse uradalmához. Mit tudunk a Bernátfy-családról? Ugyancsak típusai a Mohács előtti köznemeseknek, s bár adatok csak a XVI. század eleje óta állnak rendelkezésre, ekkor már szintén két, egymással írásos kapcsolatba nem hozható ágban élnek, egy közös őstől származva. A Bernátfyak Abaúj vármegyében laknak, Bernátfalva nevű ősi fészkükben, és földjeik nem olyan nagy kiterjedésűek, mint a Tetétlenieké, de nem pusztítja és foglalja el a török. Míg a Tetétleniek Mohács után elvesztik jelentőségüket, a Bernátfyak éppen 21 Vecse, fasc, 1.