Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.

DÜMMERTH DEZSŐ A MAGYAR KÖZNEMESI TÁRSADALOM ÉLETTÖRTÉNETÉBŐL: A TETÉTLENI-FÖLD

VARY FAMÍLIA SORSA ÉS BIRTOKLÁSA AZ ÁRPÁD-KORTÖL A XIX. SZÁZAD KÜSZÖBÉIG A nemesi família fogalmát egy tanulmányunkban már kifejtettük.

1 Jelentős szerepére, mint a nemesi társadalom szilárd alkotóelemére is rámutattunk, mikor felhívtuk a figyelmet: a közös, birtokszerző őstől mindkét nembeli ágon leszármazó utódok hálózata, a különféle nevű családokat leányági jogon összefoglaló família nem más, mint a földesúri birtokjog legszívósabb őre, mely a mohácsi katasztrófa előtti nemesi társadalomnak genealógiai és vagyonjogi folytonosságát át tudta menteni a török hódoltság másfél évszázados idején keresztül a XVIII. és XIX. század számára. Ez a nemesi osztályérdekeket célzó folytonosság míg jobbágyai felé zsarnokoskodott, egyúttal a felülről jövő, a Habsburg központi kormányzás zsarnokságának viszont ellenállt, megőrizte a nemzet létét és erejét, hogy a reformkorban a polgári haladás eszközévé válva, végül is felszámolja saját, kiváltságos helyzetét. A nemesi famíliák egysége azonban nem volt egyöntetűen szoros. A szilárd összetartozás ápolása ott tűnik legjobban fel, ahol a föld osztatlan birtoklása egy patriarkális kor ősi állapotára emlékeztetve fennmarad. E közös birtoklás lényege az, hogy a közös őstől származó utódok nem rendelkeznek teljes szabadsággal vagyonuk felett. Nem idegeníthetik el, nem adhatják el idegen család számára, csupán a velük ugyanazon birtokszerző őstől származó vérrokonaik részére. Csak a birtok jövedelmével rendelkeznek szabadon. Ha pedig birtokrészüket zálogba vetik, vagy éppen örökáron eladják, maga a família, a birtokszerző ős leszármazóinak együttese ezzel nem károsodik. Csupán vagyoni eltolódás következik be a família egyes ágai között, az egyiknek kárára ugyan, de a másiknak, a gyarapodónak javára. Eszerint a közös birtoklású família is részt vesz a vagyoni alapon álló osztálytagolódásban: egyes ágai a főrendek közé is emelkedhetnek, mások viszont, birtokaik elzálogosítása vagy eladása révén lesüllyedhetnek. Az is fokozza természetesen a differenciálódást, hogy a famíliába leányági jogon bekapcsolódó új családoknak is van többnyire saját, apai-anyai jogon szerzett több-kevesebb birtoka, melynek révén a leszármazottak egyúttal más és más família tagjai is. A más família jogán szerzett vagyon kezelése azonban külön marad és nem borítja fel a közös birtoklás valóságát, így maradnak együtt a közös birtoklású família miniatűr nemesi köztársaságában olykor főrendi címet viselő gazdagok is olyan, néha polgári eredetű szegényekkel, akiket csak a beházasodás tett földesúrrá. 1 Vö. Dümmerth Dezső: Mária Terézia és a magyar nemesség. In: Irodalom és felvilágosodás. Bp. 1974. 367-399.