Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - KRÓNIKA - Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár 1982. évi (állandó és időszaki) kiállításainak katalógusai : a Magyar Országos Levéltár Anjou-kori pecsétkiállítása, 1982. szept. 22-től / 165–199. o.

166 Krónika csak az I. Lajos korából származó pecsétek, hanem az egész hazai Anjou-kor pecsétjeinek bemutatása. Az Anjou-házból való királyok kora I. Károly (Róbert) trónralépésével veszi kezdetét. I. Karoly az Árpád-ház kihalása évétől, 1301-től számította okleveleiben uralkodási éveit. 1301-ben Gergely választott esztergomi érsek alkalmi koronával koronázta meg Esztergomban. 1307-ben a rákosi gyűlés, 1308-ban a pesti domonkos kolostorban tartott gyűlés ismerte el Magyarország királyának, 1309-ben Tamás esztergomi érsek alkalmi koronával koronázta meg, s a hazai szokásoknak megfelelően csak 1310-ben koronázta meg az esztergomi érsek Székesfehérvárott a Szent Koronával. I. (Nagy) Lajos királyt apja halála után nem sokkal 1342. július 21-én koronázták meg. Lajos királyt idősebbik leánya, Mária követte a trónon (1385-1395), akinek uralkodását II. (Kis) Károly, az egykor I. (Nagy) Lajos udvarában nevelkedett durazzói herceg, majd nápolyi király rövid uralma szakította meg (1385. dec. 31.-1386. febr. 24.). 1387. márc. 31-től Mária férjével, Zsigmonddal együtt kormányzott, akit szintén magyar királlyá koronáztak. A 13. század folyamán a hazai középkori oklevéladás és pecséthasználat minden lényeges vonatkozásában kibontakozott. A 14. század a királyi kancelláriában és a bírósági szervezetben bekövetkezett változások, a hiteles pecsétek körének változása, a pecséthasználók körében bekövetkezett változás tekintetében hozott újat. A kiállítás keretében valamennyi pecséttípust nem tudjuk bemutatni a hely szűkössége miatt. A királyi, királynéi, hercegi pecséteken kívül (1—31) avilági főtisztviselők (nádor, országbíró, vajda, bán, tárnokmester) pecsétjeiből (32-60), az egyházi pecsétek közül pedig a főpapi (érseki, püspöki, apáti, préposti, rendfőnöki), valamint a hiteleshelyi pecsétekből (61—84, 86-98), továbbá a városok pecsétjeiből (100-110) adunk válogatást. Az alsóbb egyházi hatóságok pecsétjeiből csak egy plébánosi pecsétet mutatunk be (99). A Szent György lovagrend és az erdélyi hét szász szék Anjou-kori pecsétje (85, 111) egészíti ki a válogatást. A pecsétleírásokban, ahol szükségesnek láttuk, a köriratok teljes olvasatát is megadtuk zárójelben. A pecsétfészekre, amely minden esetben természetes színű viaszból készült, a pecsétleírásokban külön nem tértünk ki. A pecsétfészkek sérült vagy restaurált voltát sem említjük meg. * Az Anjou-királyok az Árpád-házi királyokhoz hasonlóan használták nagy kettőspecsétjüket függő és rányomott pecsétként, emellett azonban új pecséttípusok használatát is bevezették: a királyi titkos és középpecsétet, továbbá gyakran nyomták - főleg parancsleveleikre - gyűrűspecsétjüket is. A királyi kettőspecsét elülső lapját diplomáciai tartalmú okleveleken egyoldalú függőpecsétként is használták. 1317 körül a királyi kápolnaispán önálló udvari oklevéladó szervvé alakult: királyi középpecsét alatt állított ki saját nevében okleveleket. Mint udvari hiteleshely működött. 1374 után, a kancellária átszervezése nyomán hite leshelyi működése megszűnt. A közép pecsétes okleveleket ezután a király nevében állította ki, és mint udvari panaszfelvevő audientia működött, s állított ki az illetékes udvari bíróságok elé tartozó ügyekben parancsleveleket, eltiltásokat, bírói eljárással kapcsolatos bevallásokat. A középpecsét elnevezés I. Lajos idején alakult ki a kancellária gyakorlatában. A titkos pecsétet a nagypecséttel párhuzamosan rendszeresen I. (Nagy) Lajos király kezdi használni rányomott, olykor függőpecsétként. A titkos pecsétet eleinte a nótárius secretarius, majd az 1370-es évektől a titkos kancellár kezeli. Már I. Károly király is használta ujján viselt gyűrűspecsétjét pátens vagy zárt alakú okleveleken. I. Lajos király idején a gyűrűspecsét használata nagyobb mértékűvé vált. Lajos királynak már nemcsak olyan gyűrűspecsétje volt, amelyet állandóan ujján viselt, hanem olyan is, amelyet külön személy, a királyi gyűrűspecsét őrzője kezelt. Az idősebb" Erzsébet királynénak, vagyis Lajos király anyjának és az ifjabb Erzsébet királynénak, vagyis Lajos király feleségének szintén volt nagy-, titkos és gyűrűspecsétjük. A titkos és gyűrűspecsétet a nagy- és középpecséttől eltérően nem természetes színű viaszból, hanem vörös viaszból készítették. I. Károly első kettőspecsétjén a IV. Béla király idején kialakult királyi címet használta. Ez I. Károly második kettőspecsétjén a salernói hercegi címmel, és a szentangyalhegyi javadalom ura címmel bővült. A salernói hercegségre és a szentangyalhegyi javadalomra I. Károly, mint II. Károly nápolyi