Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményei, 1882–1982 / 3–19. o.

14 Borsa Iván lap szempontjából azonos adatokkal rendelkező bejegyzés van a megjelölt lapon. A számadáskönyvekről csak egy mutatólap készült. Sajnos, egyes városi jegyzőkönyveknél is előfordult ilyen eset. A mutatólapok írógéppel két példányban készültek. Az első példány fehér papírra előnyomott űrlapra az időrendi mutató, a másodpéldány pedig átütéssel sárga színű sima írópapírra a kibocsátói mutató részére. A munkát néhány ezer «lap kivételével teljesítménybér mellett szerződéses külső munkatársak végezték, akik általában egy-egy DL-dobozt kaptak meg és a munkát legtöbb esetben lakásukon végezték. A nyolc év folyamán 20 külső munkatárs végzett ilyen munkát. Voltak, akik két-három száz lap elkészítése után továbbiak elkészítését is vállalták, hatan voltak azok, akik ezt a munkát hét éven át folyamatosan végezték. A mutatólap készítése során feloldották az oklevél keltezését (év—hónap—nap), megállapították kibocsátóját (kibocsátóit) valamennyi rangjával és meghatározott tagolásban írták a lap megfelelő rovatába, hely hiányában pedig a rovat alá, szükség esetén még a hátlapon is folytatva a felsorolást. Eredeti okleveleknél a pecsétre vonatkozó utalást tettek (a felvételezés nem terjedt ki a pecsétekre) vagy az átíró oklevél adatait (átíró neve és az átírás kelte) írták a következő rovatba. Az utolsó rovatba a borítékon levő jelzet kerül t. Az elkészült lapok átmenetileg annak az oklevélnek a borítékába kerültek, amelyről készültek, egyszersmind a boríték jobb sarkába írták a benne levő mutatólapok darabszámát. A munkatársaknak feladatuk volt, hogy a fényképekkel kapcsolatos kifogásaikat (hiányos, életlen, nem kellően nagyított stb.), továbbá a lapok készítése során felmerült bármilyen problémájukat (rendellenes keltezés, a kibocsátó nevével vagy rangjával kapcsolatos nehézségek stb.) külön lapra kiírva Összegyűjtsék, esetleg ceruzával a borítékra írják. A hiányosságok kiküszöbölése és a problémák megoldása a munka szúrópróbaszerű ellenőrzésekor történt meg. A mutatólapok száma az 1982. május 1-i állomány esetében megközelítette a 140 ezret. A jelzetelés Ha egy állag valamennyi oklevelének feldolgozása a fentiek szerint megtörtént, az oklevelek végleges rendjét kellett kialakítani, illetve ellenőrizni. Az első két állag (veszprémi püspöki és káptalani magánlt.) esetében még a Diplomatikai Levéltárnál követett gyakorlatot alkalmaztuk, vagyis az okleveleket egy állagon belül időrendbe raktuk. Jelzetelésük megtörténtével azonban világossá vált, hogy az ilyen időrendezés megfoszt bennünket az eredeti oklevelek jelzetrendjének előnyeitől, ráadásul az időrendezés munkája megtakarítható. A további állagok állománybavétele tehát már eredeti jelzetrendben történt. Ettől eltérés csak akkor van, ha akár a rend ellenőrzésekor, akár a jelzeteléskor (beszámozáskor) a munkába hiba csúszott. Természetesen elkerülhetetlen volt, hogy az utólag előkerült darabok az állagtól elszakadjanak, ahogy ez a Diplomatikai Levéltárban is száz év óta előfordul. Hogy az egyes állagok előre meghatározott sorrendben következzenek egymás után, erről már a munka tervezésekor le kelleit mondani, mert előrelátható volt, hogy a sorren-