Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Szabó Imre: Vizsgálódások a mikrofilmek védelmében / 123–129. o.

Vizsgálódások a mikrofilmek védelmében 125 tenyésztési kísérletünket megismételtük Hoagland táptalajon is. Ez már nem tartalmazott szaharózt, fő alkotórésze az agar-agar volt, mely táplálkozásbiológiai szempontból nagyon hasonlít a film emulziórétegére. A táptalaj ezenkívül számos, az életfolyamatok fenntartásához szükséges vegyületet és nyomelemeket tartalmazott. Megjegyzendő, hogy a filmen esetleg előforduló ezüstsók csak ionos formában fejthetik ki dezinficiáló hatásukat. Azonos körülmények között végezve a tenyésztést, az eredmény megközelítően megegyezett a Czapek táptalajon észleltekkel. Mind a két kísérletsornál, a vakpróbát is bekértve, ki tudtuk mutatni a penészkolóniákat. E témában Koppenhágában jelent meg egy érdekes szakdolgozat, mely film és audiovizuális tekercsek fertőtlenítésére 4-kloro-m-krezolt ajánlott. A cikk a Restaurator (International Journal for the Preservation of Library and Archivál Material Vol. 3. No. 1-2,1979) Munksgaard-Copenhagen látott napvilágot, #. Czervinska ésR. Kowalik tollából „Mikrobiodeterioration of Audiovisual Collections" címmel. A szerzők 4-kloro-mkrezol 2%-os etanolos oldattal átitatott szűrőpapír stripeket helyeztek a tekercsek két oldalára. Beszámolójuk alapján ezzel a módszerrel jó fungjcid hatást értekel. Természetesen az új eljárás adaptálása előtt kísérleteket kellett végezni, már csak azért is, mert a két tárolási körülmény között lényeges különbség volt. Ezért a hatóanyaggal átitatott stripekkel elvégeztük a tenyésztési kísérleteket módosított Czapek táptalajon és Hoagland táptalajon is, a már ismertetett módon és körülmények között. Ezzel a módszerrel a mi kísérleteink során nem volt megakadályozható a penészkolóniák kialakulása. Ezért a hatóanyagnak (4-kloro-m-krezol) más formulációban való alkalmazása vált szükségessé. Elsőként a hatóanyag leadását akartuk nyomon követni. Ezért az irodalom által ajánlott receptura alapján összeállított oldattal szűrőpapír-korongokat itattunk át. Azért, hogy minél több információhoz jussunk, a deszorpció kinetikáját, hat különböző rendszerben mértük. Az első sorozat tagjai mindkét oldalán zárt petricsészébe kerültek, a második már nyitottban volt. A harmadiknál reprodukálni akartuk a valós környezetet, így a mikrofilmet tartó orsó mindkét oldalára tettünk stripet, majd ezt tettük a kartondobozba. A negyedik esetben stripeket függesztettünk fel szabadon, hogy a hatóanyag akadálytalanul távozhasson. Az Ötödik sorozatnál technikai minőségű kristályos anyagot vizsgáltunk szűrőpapíron, míg a hatodik sorozatnál átkristályosított anyagot vizsgáltunk óraüvegen. Erre azért volt szükség, hogy a szennyező anyagok zavaró hatását kiküszöböljük. A leadás mértékét gravimetrikusan ellenőriztük, a kapott értékeket százalékosan fejeztük ki a beméréshez képest. Méréseinket 0—264 óra hosszan naponta végeztük, a helyiség hőmérséklete 19,8-22,2 C°, relatív páratartalma pedig 35-55% között ingadozott. Mérési eredményeinket sorozatonként mutatjuk be a 2. ábrán. A gravimetrikus mérésekkel paralel a légnedvességet is mértük az idő függvényében, melyet a 3. ábrán mutatunk be. A méréssorozatból kitűnik, hogy a szilárd technikai, és az átkristályosított anyag leadása a legszabályosabb a görbék alapján. Ezért, egy a rendelkezésünkre álló eszközökből egy igen egyszerű berendezést állítottunk össze, amellyel a leadott hatóanyag biológiai hatását vizsgáltuk. Lényege egy hőmérővel ellátott hermetikusan zárható edény, ennek az aljára került a hatóanyagot tartalmazó nyitott petricsésze,s vele azonos átmérőjű tálkába desztillált vizet öntöttünk a páratartalom biztosítása céljából. Erre került egy perforált