Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Varga János: Fogalmazvány, tisztázat – eredeti, másolat : egy 1849-i kormányzói irat viszontagságai / 95–110. o.

100 Varga János - május 3-a volt - ő maga is Abrudbányára jött. Május 4-én ismét konferenciát tartottunk, korábbi viceprefektem: Boieriu házában. Buteanu felolvasta Kossuth levelét a gyülekezet előtt. Április 26-áról Debrecenből, 6219/k. sz. alatt volt keltezve, és Dragosiu küldötthöz címezve."

9 A Pesti Hírlap dokumentátora a kérdéses irat megpörkölődését illetően azon feltételezésnek ad hangot, hogy a bukáskor valamelyik magyar hazafi, valószínűleg a kormányelnöki iroda egyik tisztviselője a nagy fontosságú dokumentumot, nehogy osztrák kézre jusson, gyertya fölé tartva el akarta hamvasztani, de mikor a láng belekapott a hazafi más elhatározásra jutott: elrejti a jövendő számára. Ezen elképzelés azonban teljességgel nélkülöz minden reális alapot. Igaz, hogy az összeomlás óráiban Aradon valóban égettek el olyan dokumentumokat, amelyek a magyar kormány külkapcsolataira vonatkoztak; arról azonban, hogy a kormányzóiroda anyagát ilyen célú válogatásnak vetették volna alá, semmi adatunk nincs. Egy ilyen akciónak ellene mond az is, hogy az eredeti tisztázat tökéletes épségben megmaradt az OHB iratai között, ezért az eredeti — ámde valóban hiányzó — fogalmazvány magyar részről történő megsemmisítése is teljességgel kizárt. Az osztrákok meg iratokat nem égettek, csupán a legkompromittálóbbakat emelték ki szisztematikus átvizsgálással az irategyüttesekből, mégpedig a hadbírósági eljárások céljaira. Ámde ilyen esetekben is, ha az eredeti iratot nem is tették újra a helyére, legalább német nyelvű fordítását helyezték az együttesbe vissza. Ráadásul miért a fogalmazványát tartották volna meg egy olyan iratnak, amelynek eredeti tisztázata is birtokukba került? Elméletben az is adhatja ugyan a pörkölődés magyarázatát, hogy az iratot gyertyavilág mellett fogalmazták, és vigyázatlanságból - véletlenül - szenvedett károsodást, de a jelenségre kézenfekvőbb, az ügy összefüggéseitől inkább támogatott ok is található. Jancu idézett jelentésében több adat is figyelmet érdemel. Kossuthnak Dragoshoz címzett levele 1849. április 26-án kelt ugyan, de — Jancu szerint — másolat. Jancu még a jelentés készítése idején, azaz 1849 novemberében is emlékszik a levél iktatószámára, méghozzá teljes pontossággal, ami arra vall, hogy az irat akkor még a birtokában volt. E levél azonban nem égett, hiszen Jancu a teljes iktatószámot közölni tudja. Végül Dragos május 3-án előre küldi a levelet Abrudbányára, május 4-én pedig Buteanu olvassa ott fel a tanácskozáson, tehát kétségtelen, hogy Dragos kiadta azt a kezéből, és a vele tárgyaló román felkelőknél hagyta. Az iratot Jancu egész határozottsággal másolatnak minősíti, viszont - kiderült — a Pesti Napló változata sem azonos az eredeti tisztázattal. Ez a Jancu-féle másolat azonban semmiképpen sem készülhetett az eredeti tisztázatró^ hiszen apurumot Kossuth — amint látni fogjuk — Csányinak küldötte meg Kolozsvárra, aki azt lemásolás, és az esetleges másolatnak Dragoshoz juttatása nélkül származtatta vissza keletkezési helyére, azaz Debrecenbe. Mi lehet hát az igazság a szóban forgó másolat körül? 9 Jancu beszámolóját L „Bericht des romanischen Legionspräfekten Avram Jancu über die Leistungen des unter seinem Commando gewesenen romanischen Landsturmes, während des Bürgerkrieges in Siebenbürgen, in den Jahren 1848-1849", éspedig a „Die Romanen in der österreichischen Monarchie" (Wien, 1850.) c. kiadvány 2, füzetének 32. lapján. \