Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Györffy György: Nemzetközi oklevélkiadási szabályzat / 97–109. o.

98 Györffy György A szöveghűséghez való ragaszkodás vezetett el a betűhív szövegkiadáshoz, mely nem csupán minden betűforma (pl.hosszú/),visszaadását követelte meg, hanem szélsőséges esetben a rövidítési jelek nyomdai úton való visszaadását is. Megjegyzendő, hogy a szövegek ilyetén visszaadását a facsimile-kiadás ma már feleslegessé teszi, s csak kivételes esetekben, pl. filológiai szempontú kiadás esetén lehet létjogosultsága. E két említett szélsőség közötti középút megtalálása volt fő törekvése a modern okmánytárak szerkesztőinek, s az évszázados kísérletezés után a különféle országok szövegkiadói nagyjából egyező középutat találtak, ami lehetővé tette nemzetközi szabályzat elkészítését. A szabályzat ugyan egységes megoldást ajánl, ugyanakkor figyelembe veszi és tolerálja az egyes vezető országok diplomatikai iskoláiban kialakult hagyományos gyakorlatot, az ebből fakadó eltérés azonban csak némely sajátosságra (pl. szókezdő j írása, kiadások jelzésének módja, lábjegyzetek betűjelének formája stb.) terjed. Ez lehetővé teszt, hogy a magyar kutatás alternatív megoldási lehetőségek esetén a budapesti egyetemen Fejérpataky László és Szentpétery Imre munkássága nyomán hagyományossá vált megoldásokat részeltesse előnyben. A nemzetközi szabályzatból alig tűnik ki, de kétségtelen, hogy a technika fejlődése hozzájárult és napjainkban is hozzájárul az oklevélkiadásban követett elvek meghatározásához. Itt három befolyást gyakorló technikai újításról teszek említést. 1. A fényképezés és a facsimile nyomdai sokszorosításának lehetősége felmentette az oklevélkiadókat az alól, hogy betűhív kiadásra törekedve az említett szélsőséges megoldásokat válasszák. A nyomdák betű- és jelparkja képtelen visszaadni egy oklevél írássajátosságait, s nem pótolhatja a fényképeket. 2. A nyomdatechnika gépesítése, a kéziszedésről a gépszedésre való áttérés mindinkább abba az irányba hat, hogy a szövegkiadó a sajátos és a gépparkban nem szereplő jeleket elhagyja, a rendelkezésre álló jeleket használja és a könyvoldal tükrét ne lépje túl. Ahol a könyvkiadást finanszírozó intézmények kénytelenek a nyomdaköltségekkel számolni, ez a körülmény befolyást gyakorol a kiadási elvek meghatározására és a jelen nemzetközi szabályzat e szempont figyelembevételével készült. 3. Napjainkban a kibernetika fejlődése kezd kihatni a történettudomány egyes ágaira, így az oklevélkiadásra is. Amerikában lehetőség van rá, — egy kanadai történész, Michael Gervers él is vele, — hogy középkori oklevélszövegeket speciális írógép és telefonkábel segítségével computerbe tápláljanak. A szöveg, betáplálása után, bármennyi példányban visszahívható, hibái kijavíthatok, s a computer képes arra, hogy bármilyen szempontú csoportosítást és statisztikai összeállítást, bármilyen indexet elkészítsen.* Ez az eljárás a computer írógépének betűparkjára korlátozza a kiadásnál felhasználható jeleket, s bizonyára hatással lesz a jövő oklevélkiadására. Az alábbiakban ismertetem a nemzetközi szabályzatot, megjegyezve, hogy a nyugateurópai diplomatika művelői a szabályzat összeállításánál a Meroving-kortól a XV. századig terjedő oklevélanyagra voltak tekintettel, s kivonatomban a magyar gyakorlatot nem érintő részeket többnyire elhagytam. *Gervers, Michael: Medieval Charters and the Computer: An Analysis Using Mark IV. Computers and Humanities 12 (1978) 127-136.