Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Ember Győző: A levéltári rendezés általános kérdései / 31–96. o.

82 Ember Győző Az előbbieket ugyanúgy össze kell vonni, mint a hasonló terjedelmű szerves fondokat. Az összevonásnál itt is figyelembe kell venni a gyűjtemények jellegét, amelynek alapján akár egymáshoz, akár valamely már meglevő és megmaradó nagyobb terjedelmű gyűjteményes fondhoz lehet kapcsolni őket. Az összevonás alapjául szolgáló azonos jelleg vagy sajátosság többféle lehet. Egyik ilyen az iratok kora. A Mohács előtti iratokat nálunk minden levéltári intézmény külön gyűjteményben őrzi. E gyűjteményeket akkor sem ajánlatos felszámolni, ha terjedelmük 14 folyócentiméternél kisebb. — Másik gyakori alapja az Összevonásnak az iratok fajtája. Ezen az alapon szoktak nagyobb terjedelmű gyűjteményeket kialakítani pl. a térképekből, a tervrajzokból, a film- és fényképmásolatokból, az összeírásokból, a számadásokból - Az összevonásra alapul szolgáló más közös jelleggel nem rendelkező kisebb szervetlen fondokat időrendi alapon kell nagyobb gyűjtemény keretébe beosztani. A 14—20 iratcentiméteméi nagyobb terjedelmű gyűjteményes fon dóknál a fondszintű rendezés során az a probléma merül fel, hogy mi történjék a bennük megállapítható, náluk természetesen kisebb, akár szerves, akár szervetlen, fondokkal, fondrészekkel és fondtöredékekkel. Minden esetre érvényes válasz enea kérdésre nem adható. Elméletileg a 14 iratcentiméternél nagyobb részeket ki kell emelni és önállósítani, a kisebbeket pedig benn kell hagyni. Ezt az elméleti megoldást azonban két körülmény módosíthatja. Az egyik az, hogy a kérdéses levéltári intézményben vannak olyan fondok, amelyekhez a kérdéses gyűjtemény részei hozzácsatolhatok. Ebben az esetben a 14 iratcentiméteméi nagyobb és kisebb részeket egyaránt ki kell emelni és egyesíteni a már meglevő fondokkal, legyenek azok akár szervesek, akár gyűjteményes jellegűek. Ezen az ugyancsak elméletinek minősülő alapon emelték ki a Magyar Országos Levéltár Neoregestrata acta című nagy gyűjteményéből a Mohács előtti iratokat, és helyezték át egy másik nagy gyűjteménybe, a Diplomatikai levéltárba, amelybe a Mohács előtti iratok tartoznak. Persze, ebbe az időrendi gyűjteménybe nemcsak más gyűjteményekből, hanem szerves fondokból is áttették a Mohács előtti iratokat, és átteszik még ma is, ha ilyenekre akadnak. Ez az eljárás ma már, amikor a rendszerezés és rendezés vezérelve a proveniencia, helytelen. A Diplomatikai levéltár kialakítása azonban akkor történt, amikor a Magyar Országos Levéltárban még a pertinencia volt a vezérelv, és e gyűjtemény esetében ma is annak minősül. A fenti elméleti megoldást módosító másik körülményt az jelenti, hogy a kérdéses gyűjteményhez kitűnő segédletek állanak rendelkezésre. Ez a helyzet pl. a fentebb említett Neoregestrata acta című gyűjteménynél, nem különben a Magyar Országos Levéltár egy másik nagy fontosságú, gyakran kutatott gyűjteményénél, az Urbaria et conscriptiones címűnél. Ez utóbbi gyűjtemény iratai között még van valamilyen összetartó sajátosság, az, hogy azonos iratfajtához tartoznak: összeírások és összeírásoknak minősülő urbáriumok. Az előbbi, a Neoregestrata acta című gyűjtemény iratai között azonban semmilyen összefüggés sincsen azon kívül, hogy a magyar kamara levéltárában őrzött más fondokból kerültek ebbe a gyűjteménybe, miként az Urbaria et conscriptiones című gyűjtemény iratai is. Mindkét nagy gyűjtemény iratainak túlnyomó részét be lehetne sorolni a Magyar Országos Levéltárban őrzött magyar kincstári levéltárak valamelyik szerves fondjába, illetve e levéltárak valamelyikébe tartozó új szerves, esetleg gyűjteményes jellegű fondot