Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - KRÓNIKA - Kanyar József: Schneider Miklós (1933–1981) / 380

380 Krónika Fő munkájának azonban, különösen szolgálata utolsó éveiben, férje, Rajk László életrajzának megírását tekintette. Nem tudjuk: meddig jutott el a gyűjtött anyag feldolgozásában. Ha azonban a kézirat még befejezetlen, bízunk benne, hogy tollforgató barátai között akad valaki, aki a még elvégzendő munkát elvégzi. Engedjenek meg most nekem valamit, ami, személyes volta miatt, talán nem is tartoznék ide. Mindhárom gyermekem személyesen ismerhette - igaz, inkább csak ők ismerték őt. Egyikük egy olyan belföldi kiránduláson vett részt, amelyeknek Rajk Lászlóné volt a szervezője és a lelke az Országos Levéltárban, a másik kettő úszóként láthatta nap mint nap Júliát a margitszigeti Sportuszodában, ahová rendszeresen kijárt, még ez év tavaszán is. Megmaradhat az az élményük, hogy láthattak emberi közelségből egy kommunistát az óriások közül. Rajk Lászlóné Földi Julianna most, Arany János szavaival, „egy éltető eszmévé finomul." összetett, többoldalú, de egyetlen eszmévé. Mementónak marad számunkra: az, ami rajta, rajtuk történt, soha ismétlődhessék meg a szocialista Magyarországon, De marad emlékeztetőnek, kései korok számára is példának az elvhűségre. Rajk Lászlóné kommunista maradt mindazok ellenére is, ami 1949-ben s az azt követő években történt rajta és rajtuk. Rajk László mondotta: „Helyt kell állnunk saját ágyúink tüzében is." Rajk Lászlóné példája, töretlen kommunistasága arra tanít: maradjunk azok, amik saját döntésünk szerint akarunk lenni, bárhonnan, bármilyen erők részéről is'érnek támadások. S ami ezzel elválaszthatatlanul összefügg: Rajk Lászlóné itthon maradt. Ha valaki, ő elmehetett volna, nálunk gazdagabb országokban korlátlan lehetőségek várták volna, ö itthon maradt, itt vállalta azt, amit élete céljának tekintett. „Éltető eszmévé finomul" - s ugyanakkor számunkra, akik együtt dolgoztunk vele, tiszteltük és szerettük, az a mindennapi ember marad, aki egy volt az egyenlők közt, csak személyes erényeivel, erkölcsi tisztaságával, életerejével tűnt ki közülük. Nyugodj békében, Rajk Lászlóné Földi Julianna. Emlékedet megőrizzük - mint eszmék hordozójáét is, mint egy köztünk élt köznapi ember arculatát is. Trócsányi Zsolt SCHNEIDER MIKLÓS | 1933-1981 Levéltáros volt, levéltárosi nemzetség tagja. Alkotó és teremtő levéltáros, aki megérhette még 1968-tól, hogy új levéltári intézmény alapjait rakhassa le Salgótarjánban, s benne - személy szerint is munkálkodva — egy megye történeti emlékezetének válhasson - szinte memóriaegységévé. Az általa vezetett Nógrád megyei Levéltár így vált a megye helytörténeti bázisintézményévé, olyan tudományos szervezetté, amely államigazgatási teendőin kívül átgondolt tudományos (kiadvány) munkájával a megye helytörténeti kutatásának is műhelyévé vált. Szerkesztett és kiadványozott dokumentum és tanulmányköteteket (Pusztaszertől-Pusztaszerig, Nógrád megye története, Szuronyok árnyékában, a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár története stb.), amelyekben rendszerint tanulmányíróként is közreműködött. Tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak és annak megyei szervezetében elnök, a történelmi ismeretterjesztés kézbentartója. Tudományos levéltárosi tevékenységen kívül a közművelődési területen is sokat fáradozott. A honismereti mozgalomban is Nógrád megye egyik apostola volt — a megyei szervezet elnöke -, irányítva benne történeti ismeretünknek és tudatunknak, a szülőföldről és a hazaszeretetről szóló ismeretek aprópénzre váltását a közművelődés terén. Hagyományőrző tevékenységét folytatta a Palócföld folyóirat Hagyomány című rovatának a vezetőjeként is. Tragikusan korai halála után, fájlalva a hazai levéltári karból való idő előtti távozását, magunk elé idézzük csendes és halkszavú egyéniségét, emberségét, a levéltárosi konferenciákon és tanácskozásokon félbeszakadt s tömörre sűrített, lényegretörő, a gyakorlati előrelépés megoldására utaló gondolatait, levéltártudományunkat szolgáló szakmabeli cikkeit, tervezeteit, s tanulmányait, levéltárépítő energiáját, tudományos és közművelődési (honismereti) tevékenységét - így búcsúzzunk Tőle az egyre gyérülő magyar levéltárosok testülete nevében, megőrizve jóemlékezetünkben nevét és munkálkodásának maradandó eredményeit. _, , Kanyar József