Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - KRÓNIKA - Bertényi Iván: A Nemzetközi Pecséttani Bizottság budapesti ülése / 371–373. o.
372 Krónika Az ünnepélyes megnyitó után a Bizottság tagjai megtekintették azt a két tárlóból álló pecsétmásolat kiállítást, amelyet az ülés tiszteletére a vendéglátó Magyar Országos Levéltár anyagából Bandi Zsuzsanna állított össze, s amely a középkori magyar uralkodók és királynék, a fó'bb világi méltóságviseló'k, egyes városok és hiteles helyek pecsétjeinek a jellegzetességeit egyaránt bemutatta. Ezt követően került sor az ilyenkor szokásos adminisztratív ülésre. A titkár bemutatta az előző londoni ülésről a Nemzetközi Levéltári Tanács számára készült jelentést, valamint ismertette az elmúlt év eseményeit. A Pecsettani Bizottságot már évek óta foglalkoztatja egy nemzetközi szfragisztikai szótár összeállításának az ügye. Az elképzelések szerint a munka meghatározná a pecséttanban használatos szakszavakat, s illeszkedne a Nemzetközi Diplomatikai Bizottság hasonló jellegű oklevéltani szakszótárához. A Pecsettani Bizottság megelőző párizsi és londoni ülésein ezért számos szócikk megvitatásánál jelen volt Robert-Henri Bautier, a párizsi Écoíe des Chartes diplomatika professzora, a Diplomatikai Bizottság képviselője. Minthogy ő Budapestre nem tudott eljönni, a Pecsettani Bizottság további, újabb szócikkek felett nem kezdett vitát, ehelyett néhány elvi kérdésben döntött. A szótárhoz szóban és írásban beterjesztett hozzászólásokból és javaslatokból kitűnt, hogy - az egyes országok pecséthasználati szokásainak és a pecsettani kutatási eredményeknek az eltérései miatt - a szótár összeállítása csupán egy munkanyelv (a francia) felhasználásával nem oldható meg: a különböző nyelvek eltérő terminus technicusai folytán fel kellett adni azt az eredeti elképzelést, hogy az egyes pecsettani szakszavakat a Bizottság franciául meghatározza, majd az így elkészített munkát a tagországok nyelvére lefordítják. Döntés született, hogy legalább két nyelv alapul vételével kell a terminológiát kidolgozni. Mivel a francia és a német közti eltérések manifesztálódtak a leginkább a viták során, az Elzászban élő Frangois Mimly vállalta, hogy a két nyelv perfekt ismerőjeként a továbbiakban koordinálja a francia és a német szócikk-javaslatokat. Ezt követően került napirendre egy - ugyancsak már több éve viták tárgyát képező — nemzetközi vándor pecsétkiállítás ügye. A számos hozzászólás nyomán kialakult elképzelés szerint a kiállítást két részből kellene összeállítani: lenne egy törzsanyaga, amely az egész világ pecséthasználatának a fejlődését, jellegzetességeit egyaránt röviden bemutatná, ezen kívül pedig lenne néhány tabló, amelyeket mindig a fogadó ország tölthetne meg a saját pecsétjeivel Minthogy a vándorkiállítás költségeinek a fedezése nem oldható meg az UNESCO pénzügyi támogatása nélkül, Yves Metman felkereste Jóboru Magdát, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatóját, a Magyar Unesco Bizottság elnökét, hogy Magyarország támogatását az ügynek megnyerje. Szeptember 17-ért késő délután a Bizottság tagjai a Magyar Tudományos Akadémia Tudósklubjában a tiszteletükre adott fogadáson találkoztak a magyar tudományos élet rokon területeket művelő képviselőivel. A megjelenteket Fügedi Erik, a Középkori Munkabizottság elnöke üdvözölte. Szeptember 18-án reggel Harmatt^ János professzor, a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében üdvözölte a résztvevőket, majd a Bizottság tagjai átvonultak az Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának az épületébe, ahol Marosi Ernő igazgatóhelyettes bemutatta az általa és Bodor Imre tudományos kutató által a Bizottság budapesti ülése tiszteletére rendezett kis pecsétkiállítást. Az itt látott másolatok mintegy kiegészítették az Országos Levéltár kiállítását; nagyobb számmal szerepeltek a főpapok és az alsóbb egyházi tisztségviselők pecsétjei. (A két kiállítás rendezői előzetesen konzultáltak egymással.) A kiállítás megtekintése után Villangó István, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, valamint Molnár József, a Levéltári Osztály vezetője fogadták a Bizottság elnökét és titkárát. Szeptember 18-án délután a Bizottság tagjai Körmendy Lajos osztályvezető kalauzolásával megtekintették a Magyar Országos Levéltár pecsétmásolat-készítő és restauráló műhelyét, amelynek dolgozói kis bemutatót tartottak az ott folyó munkákról. A bemutató nagy nemzetközi sikert aratott: Yves Metman, aki évtizedeket töltött el a párizsi Archives Nationales hasonló munkákat folytató osztályának az élén, kifejtette, hogy a Magyar Országos Levéltárban készült pecsétmásolatok jobbak, mint a franciaországiak, mert nem csupán formahűek, de színárnyalatukban is pontosan utánozzák az eredetit; s véleménye szerint a pecsétmásolatok készítésében jelenleg Magyarország képviseli a világszínvonalat. A pecsétmásolatok megtekintése után a Bizottság tagjainak a rövid előadásai következtek. E. Gönner a németországi céh- és mesterségpecsétekről tartott előadást, amit H. de Vey Mestdagh hasonló témájú, holland pecséteket bemutató előadása követett. Az utóbbi bemutatta, hogy általában összefüggés figyelhető meg az egyes középkori németalföldi városokban (Dinant, Utrecht, Zierikzee) a céhek, ill. egyes tagjaik hivatalos kiadványokon figyelemmel követhető pecséthasználata és városuk
