Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - FOLYÓIRATSZEMLE - Ress Imre: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 1978–1980 / 360–363. o.

Folyóiratszemle 363 a Réveries-t (Álmodozások), amelyet Marczali Henrik a múlt században megcsonkítva tett közzé, elhagyván belőle a magyar rendiséget ostorozó részeket. Az angol historikus Marczalival ellentétben úgy véli, hogy a keltezetlen emlékirat nem 1761-ben, hanem legkorábban 1763 tavaszán keletkezhetett. - CHRISTIAN SAPPER a napóleoni háborúk idején a Habsburg-monarchia pénzügyi helyzetének megszilárdulásával sikertelenül kísérletező kamarai elnök Joseph O'Donnel hivatali pályafutását elősegítő és akadályozó mozzanatokat tárja fel. A hétéves háború idején osztrák szolgálatba lépett ír katonacsalád sarja gyorsan haladt előre a hivatali ranglétrán, mígnem az 1790-es évek közepén a Ferenc császár környezetében befolyásos Thugut-Colloredo-csoporttal támadt ellentétei miatt félbeszakadt meredeken ívelő hivatali karrierje. A galíciai birtokára visszavonuló O'Donnel több, mint egy évtized elteltével tért vissza ismét állami szolgálatba. Sumerau rendőr miniszter ajánlására egyenest a kamaraelnöki székbe került, de hamarosan bekövetkező halála megakadályozta pénzügyi reformterveinek következetes megvalósítását. - HSI-HUEY LIAND az osztrák külügyminisztérium anyagára támaszkodva azoknak a nemzetközi megállapodásoknak létrejöttével foglalkozik, amelyek a XIX. század folyamán szabályozták az európai államok politikai-rendőri szerveinek együttműködését. — WALTRAUD HEINDL a századfordulón már tömeges méretekben előforduló, de még tipikusan nagyvárosi jelenség, a válás néhány társadalom- és mentalitástörténeti aspektusát vázolja fel a bécsi városi bíróság fennmaradt válóperes aktái alapján. Befejezésül szólnunk kell még két, az általunk recenzált kötetekben folytatásokban megjelenő levéltári segédletről. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv „Belgien PA" jelzetű fondjához készített darabjegyzék nagyszabású nemzetközi vállalkozásnak köszönhette létrejöttét. A konstanzi egyetem irányításával egy kutatói kollektíva célul tűzte V. Károly német-római császár belga, francia, holland, német, olasz, osztrák és spanyol levéltárakban szétszórt politikai levelezésének feltárását és a feltárt iratok gépi adatfeldolgozását. Osztrák részről ennek a programnak keretében vállalták az említett vegyes provenienciájú fond feltárását, amely V. Károly kabinettirodájának és német birodalmi kancelláriájának anyagából, továbbá I. Ferdinánd osztrák kancelláriájának töredékéből, valamint testvérhúgainak, Margitnak és Máriának (II. Lajos magyar király özvegyének) helytartói regisztratúráiból tevődött össze. A közrebocsátott darabjegyzék azonban nem tekinthető egyszerűen a nagy program melléktermékének, mert a feltáró munka nem korlátozódott az V. Károllyal kapcsolatos iratok regisztrálására, hanem az említett fond teljes anyagát jegyzékeitek, amelynek során az alábbi szempontok szerint jártak el: a) a gépi adatfeldolgozás megkönnyítésére minden egyes önálló iratot folyoszammal láttak el, ill. ha az iratnak melléklete is van, akkor a folyószámot betűjellel egészítették ki, b) az irat terjedelmét a fóliószám és a recto-verso jelölés adja meg, c) külön utaltak arra, ha az iraton a címzésen kívül más hátirati feljegyzés is található, d) az iratok keltét feloldották és egységesen a római naptár szerint közölték, e) az irat kiállításának helyét modern helyesírással, német névváltozatban adták meg, f) az irat küldőjének és címzettjének meghatározásánál a forrás adataira támaszkodtak; uralkodói címet vagy hivatali rangot csak kevésbé ismert személy esetén közöltek, g) az iratjegyzék tartalmazza az iratok genetikus irattani meghatározását és az esetleges korábbi publikálás könyvészeti adatait. — ROBERT STROPP a külügyminisztérium 1830-1918 közötti adminisztratív regisztratúrájának repertóriumát bocsátotta közre, amelynek segítségével végre képet kapunk ennek a terjedelmes, nehezen áttekinthető irategyüttesnek tagolódásáról, tartalmáról. Bár az adminisztratív regisztratúra jelentős hányadát viszonylag csekély forrásértékű protokolláris és személyzeti ügyek iratai alkotják, Stropp munkája mégis több olyan tárgyi csoportra is felhívja a figyelmet, mint pl. a gazdasági szaktudósítók jelentéseinek sorozata, a kivándorlással és az idény jellegű munkaerő-vándorlással kapcsolatos iratgyűjtemény, a dualizmus kori kereskedelmi és vasúti szerződések előkészítése, a Nemzetközi DunaBizottság működésére vonatkozó iratanyag stb., amelyek a magyar történeti kutatás számára is hasznosítható információkat rejtenek. Ress Imre