Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - FOLYÓIRATSZEMLE - Ress Imre: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 1978–1980 / 360–363. o.

360 Folyóiratszemle tétes történeti kép kialakulása, a levéltári anyagok rendszere tükrözné a történeti folyamat belső összefüggéseit). A források ezen belüli rendezésében továbbra is a proveniencia elvét tartja követendőnek. Voigt Martina MITTEILUNGEN DES ÖSTERREICHISCHEN STAATSARCHIVS Herausgegeben von der Generaldirektion. Bd. 31-33. 1978-1980. A Mitteilungen 1978. évi kötetével a neves osztrák levéltárost, Richard Blasst köszöntötték munkatársai, tisztelői. Az alkalmat ezúttal sem a szokásos kerek születésnap vagy más jubileumi évforduló, hanem az a szomorú esemény szolgáltatta, hogy a Haus-, Hof- und Staatsarchiv két évtizeden keresztül közmegbecsülésnek örvendő vezetőjét pályája csúcsán — alig néhány hónappal az österreichisches Staatsarchiv főigazgatójává történt kinevezése után - az alattomosan támadó betegség a levéltári szolgálatból való kiválásra kényszerítette. A Blaas-emlékkönyv harmincnégy önálló tanulmányt tartalmaz, amelyek többsége — az ünnepelt speciális kutatási területének megfelelően - a Habsburg-monarchia és Itália sokévszázados történeti kapcsolataiból meríti témáját. Ismertetésünkben nem vállalkozhatunk arra, hogy az egyes tanulmányokat akárcsak cím szerint is megemlítsük, hanem csak azokkal foglalkozunk részletesen, amelyek egyetemes történeti jelentősége vagy magyar vonatkozásai a bővebb tárgyalást indokolttá teszik. LEOPOLD AUER adatgazdag közleménye az osztrák Habsburgok dinasztikus terveinek módosulását kíséri nyomon a spanyol örökségért folytatott félévszázados diplomáciai és katonai küzdelem során. A XVII. század második felében a bécsi udvarban még jó ideig hajlottak arra, hogy Itáliát a spanyol királyság részeként egy Habsburg-szekundogenitúra uralma alatt hagyják, de a XVIII. század elejétől, különösen I. József idején, már a német-római császári hagyományok szelleme, Észak-Itália közvetlen birtoklását célzó hatalmi törekvések jutottak érvényre. - HANS WAGNER „Lombardia és az 1785. évi szabadkőműves pátens" c. írása bőséges levéltári anyaggal és irodalmi utalásokkal dokumentálja, hogy a pátens számos rendelkezése — így a szabadkőműves páholyok számának maximálása, továbbá a páholyok szigorú hatósági felügyelete és működésüknek a tartományi fővárosokra való korlátozása a sokágú lombardiai szervezkedés következménye volt. A lombardiai szabadkőművesség kibontakozását bemutató értekezésből arra is fény derül, hogy az ott állomásozó magyar huszárezredek tisztjei jelentős szerepet játszottak a milánói és cremonai szabadkőműves páholyok létrehozásában. - SILVIO FURLANI a Szent szövetségi intézmények meghonosítására tett osztrák kísérlet kudarcának nemzetközi összetevőit vizsgálja a veronai kongresszus időszakában, amikor is Metternich a forradalmi mozgalmak megakadályozására - a Német Szövetséghez hasonlóan - az egész Appennini-félszigetre kiterjedő központi vizsgálóbizottságot és egységes elvek szerint ítélkező külön bíróságot akart létrehozni. Bár a reakciós olasz udvarok rokonszenveztek a gondolattal, az Itália feletti korlátlan osztrák hegemóniától félő egyházi állam, Franciaországra támaszkodva megakadályozta Metternich tervének megvalósulását. - ROBERT KANN annak a sokat vitatott kérdésnek az irodalmát tekinti át, milyen szerepet játszott Ferenc Ferdinánd trónörökös az első világháborút megelőző évek olasz-osztrák viszonyának alakulásában. A neves szakember saját kutatási eredményeire támaszkodva, megkérdőjelezi az egykorú memoárirodalom és a későbbi történeti feldolgozások alapján elterjedt közkeletű megállapítást, miszerint a trónörökös volt az Olaszország elleni preventív háború és az észak-itáliai Habsburg-uralom restaurálásának sürgetője. Kann nem vitatja ugyan, hogy a trónörökös rendkívül bizalmatlan volt Olaszországgal szemben, de mégis úgy látja, hogy Ferenc Ferdinánd a Hármas Szövetség keretében elfogadta az Itáliával való kényszerű együttműködést, mivel külpolitikai ideáljának — a monarchikus szolidaritáson alapuló orosz-osztrák szövetségnek a megvalósulására a vüágháború előtti években már nem volt remény. - PETER G. FISCHER az 1906. évi olasz—osztrák kereskedelmi szerződés előtörténetét tárgyaló munkája a két birodalomfél külkereskedelmi politikájáról azt az általánosan elfogadott, sematikus képet teszi árnyaltabbá, hogy a dualista monarchia nemzetközi gazdasági szerződéseinek előkészítésekor Ausztria általában az ipari körök, míg Magyarország az agrárérdekek szószólója volt. A szerző az osztrák kereskedelmi minisztérium iratai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a századforduló után Ciszlajtániában -