Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - IRODALOM - Némethné Apáthy Andrea: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I–II. A Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár kiadványai. Nyíregyháza, 1979 / 320–321. o.

320 Irodalom SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI HELYTÖRTÉNETÍRÁS I-IL (A Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár kiadványai) Nyíregyháza 1979.424 1. A kötet tizennégy szerző tanulmányát, forrásközlését tartalmazza, melyek egyéni témákat dolgoznak fel. Közös bennük - amire a kötet címe is utal -, hogy a helyi történelem pontos, differenciált kutatására és feltárására vállalkoztak. A dolgozatokat j- a választott téma jellegét tekintve - két nagy csoportba oszthatjuk. Az elsőbe tartoznak azok a munkák, amelyek egy országos akció során keletkezett helyi iratok feldolgozásán alapulnak, bekapcsolódva így az adott korra vonatkozó országos jellegű feltárásba. A másik csoportba az olyan helyi kérdésekkel foglalkozó tanulmányok sorolhatók, amelyek tényeket feltáró, pontosító jellegüknél fogva hatékonyan járulnak hozzá a szabolcsi közösség adekvát történeti tudatának, társadalmi arculatának alakításához. Az 1796. évi pozsonyi országgyűlésen megszavazott nemesi subsidiummal, majd az 1797-ben meghirdetett insurrectióval kapcsolatos szabolcsi nemesi összeírást dolgozta fel a kötet egyik tanulmányában Láczay Magdolna. A forrás rövid elemzése, értékelése után tér rá a részletezésre, melyet statisztikai módszer segítségével végez. Az átlagjövedelem viszonylag pontos kiszámításával térképezi fel (az ettől eltérők feltüntetésével) a nemesség vagyoni rétegződését. Az adott forrást különféle egyéb forrásokkal (végrendeletek, leltárak, osztályos perek, megyei kimutatások, más összeírások) veti össze, és így következtet a nemesség akkori lélekszámára is. Egy eddig kevéssé feldolgozott forrás elemzése során jut el a történeti irodalomból már ismert következtetéshez: a nagyszámú szabolcsi nemesség többsége igen kevés vagyonnal vagy semmivel nem rendelkezett. Ugyancsak országos összeírás helyi adatai alkotják Für Lajos munkájának alapját. Az 1828-as conscriptióhoz kapcsolódó „Megjegyzések" több helyen kibővített magyar nyelvű szövegét Nagykőrös mezőváros megküldte Nyíregyházának. Ezt és a nyíregyházi összeírást felhasználva kutatja a szerző a két, hasonló helyzetű, jogállású mezőváros fejlődésének eltérő vonásait, az eltérés okait. A birtoklásrend, a megváltás módja és menete, az adózók száma, a földdel való ellátottság ismertetése után részletes termelés történe ti és társadalomtagozódási elemzés következik. Érdemes lenne - a dolgozat felvetése alapján - a kutatást kiszélesíteni: vajon a két mezőváros tipikus vagy egyedi vonásai mennyiben mutatják a magyarországi városok politikai, társadalmi, gazdasági helyzetét a reformkorban. A felszabadulás utáni időszak igen jelentős kezdeményezése volt a tanyaközpontosítás. Orbán Sándor azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy ,az országos - uniformizált - központosítási tervezet mennyiben volt reális megoldás Szabolcs-Szatmár megye viszonylag kevés, sajátos jellegű településének problémáira, összevetve a központi tervezettel és végrehajtásával kapcsolatos iratanyagot a helyi megvalósítás irataival, rámutat a kérdés ellentmondásaira, az országos és helyi érdekek különbségére. A központosítási kísérlet és a részbeni megvalósítás gazdasági, társadalmi tényezőinek ismertetése után értékeli a települések fejlődésrendjébe való beavatkozást, melynek fő hibájaként a végrehajtás módját tekinti. Nyíregyháza 1848 előtti történetének egyik legfontosabb állomása az örökváltság volt. A két részletben (1803, 1823) történt „megváltakozást" már többször feldolgozta a szabolcsi helytörténetírás. Hársfalvi Péter írásában a földbirtok örökváltság utáni tulajdonjogával, a földhasználat gyakorlatával foglalkozik. A váltságösszegre felvett kölcsön visszafizetésének egyik lehetősége volt a termelés növelése. Ennek érdekében a rétek egy részét is művelés alá fogták, tehát a földhasználat gyakorlatában a szántóföld növelése jelentős szerepet játszott. A XIX. századi örökváltságos mezővárosokra — a földbirtok tulajdonviszonyait illetően - a város mint jogi személy és a városi birtokosok között létrejött birtoklási közösség volt jellemző. Nyíregyházán a város mint jogi személy - kirekesztve a közösségi tulajdonból az örökváltságban részt vett birtokosokat és jogutódaikat - e közösségi tulajdon egyedüli telekkönyvi birtokosa lett. Hogy ez mikor és hogyan történt, ebben a tanulmányban - a szerző is utal erre - nem derül ki, s mivel tudja a megoldáshoz vezető utat, nem egészen érthető, hogy azt a problémakört, amely a felvetett kérdés szempontjából csak másodlagosnak tűnik, miért vizsgálta végig oly dicsérendő pontossággal. Fazekas Árpád tanulmánya híven követi a címben ígérteket: a Nyíregyházi Városi Kórház építésének (1833) és első három évtizedének történetét. Értékes levéltári források felhasználásával