Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - IRODALOM - Vass Előd: Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak. A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973. / 313–317. o.

IRODALOM TRÓCSÁNYI ZSOLT ERDÉLYI KORMÁNYHATÓSÁGI LEVÉLTÁRAK A Magyar Országos Levéltár Kiadványai I. Levéltári leltárak 5. Budapest 1973. 7821. A kötet a Magyar Országos Levéltár két szekcióját, a „B" szekciót alkotó erdélyi kancelláriai levéltárat és az „F" szekciót alkotó erdélyi kormányhatósági levéltárakat mutatja be. Itt szeretnénk megemlíteni, hogy Trócsányi Zsolt kötete kizárólagosan a ma is az Országos Levéltárban megtalálható volt erdélyi országos kormányhatóságok levéltárait ismerteti. A területi levéltárakról a volt megyéic, székely és szász székek vagy kerületek, szabad királyi városok és mezővárosok, valamint a családok iratanyagáról - amelyek Erdély hányatott történelme során jelentős hiányokkal rendszerint több őrzési helyen maradtak meg - nem szól. Feladatául a szerző csupán az említett két szekció ismertetését tűzte ki. Az ismertető leltár munkamódszeréről a szerző külön megemlíti, hogy azt „az 1950-es években kialakult leltározási gyakorlat határozta meg". Az anyag tárgyának ismertetésénél a szerzőnek többféle más módszerrel is kellett dolgoznia. Ilyen módszer a tárgykörök felsorolása mellett a hatóság hatáskörének általános ismertetése, gyűjteményeknél a gyűjtő szempontjainak leírása stb. Az ismertetett fond vagy állag egyes részeinek jellegét is le kellett írnia. Az olvasó számára az elébe kerülő iratot minden vonatkozásban magyarázni kellett, pl.: keletkezése történetétől korábbi ó'rzőhelyeire kerüléséig stb. Az ismertetések bizonyos határok között mozognak, s a levéltárakban csak egyes kivételesen fontos iratok említhetők meg külön, de ezekre a szerző mindig felhívja a figyelmet. Az Országos Levéltár két szekciójának általános bevezető ismertetése kitér Erdély kormányzata 1526-1872 közötti igazgatási szervezetének vázlatos bemutatására, amelyből az olvasó az iratanyag keletkezésének történetét jól kibonthatja. A kötet 6-21. oldalán 11 korszak felbontásában az egyes országos kormányhatóságok és erdélyi országos hatóságok működésének rendeltetésszerű irattermelését és ezek történeti sorsát tárja fel. Ali korszakban külön-külön működő országos hatóságok regisztratura jellegű iratanyaga keletkezésének és további sorsának feltárásával az olvasó még a változó őrzési helyekre vonatkozó utalásokat is kap. Mindezek az Erdély történetét kutatók számára a kötet felhasználását szinte kötelező erejűvé teszik. A szerző külön kitér az erdélyi országos kormányhatóságok egyes levéltárainak történetére, s így az erdélyi udvari kancelláriai levéltár és az erdélyi országos kormányhatóságok levéltára alkotó részeinek vázlatos történetét összefüggéseiben tekinti át. A kötet első részében az általános bevezető nyomán az erdélyi kancelláriai levéltár („B" szekció) részletesebb, kisebb bevezetése következik. Az udvari kancellária létrehozása 1695-ben Bécs székhellyel történt meg, majd hivatali szervezetének kiépüléséről és működéséről változatos áttekintést nyerhetünk. Különösen lényeges az 1775. évi ügyintézés átfogó rendezésének ismertetése, amelynek keretében áttekinthetjük az elintézett ügyek iratainak útját az irattárba. Az ezt követő 1806. évi rendezés kettős jellege - az ügyintézés és hatásköri - a közigazgatási reformot szolgálta. Az érdemi ügyintézésbe a referens nagyobb bevonását, s a tanácsülések számának pontos megtartását írta elő. A hatásköri rendezés viszont újabb ügyeket utalt a kancellária döntése alá. A kancellária működésének utolsó évtizedeit történelmi eseményekbe helyezve ismerjük meg. Ezután a szerző részletesen elemzi a kancelláriai levéltár első, Tagányi Károly általi 1898. évi ismertetését. Az erdélyi kancellária 1848 júniusi megszűnéséig Bécsben működött, s így levéltári anyagát csak ezután szállították mai őrzési helyére. A kötet a korábbi Wellmann Imre-féle 1952. évi alapleltár tagozódásának megfelelően több fondot tárgyal együttesen az udvari ügyvivők (ágensek) iratai címen (1782-1862), mivel ezek