Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok, 1879–1948 / 233–256. o.

A kultúrmérnöki hivatalok 253 engedélyt. A Földművelésügyi Minisztérium igyekezett csökkentem az adminisztrációt. Nem kellett új terveket készíteni, eltekintettek a helyszíni bejárástól, ha elvesztek a háború előtti vízikönyvek, nem kellett pótolni az adatokat. Munkát adott a kultúrmérnöki hivataloknak a társulatok problematikus helyzete is. A nagybirtok felosztása, a földreform végrehajtása után a társulati járulék beszedése bizonytalanná vált, mivel az új tulajdonosok nem szívesen vállalták elődeiktől a terheket. A szétaprózott földterületekről a fenntartáshoz szükséges járulék beszedése is meg­oldhatatlan volt. A megváltozott viszonyok következtében a Földművelésügyi Minisz­térium - további intézkedésig — felszámolta a társulati önállóságot, és a szervezetek élére miniszteri biztosokat helyezett. A kultúrmérnöki hivatalok munkatársai is kaptak ilyen feladatokat. Vágó Viktor Pécsről már 1943 óta a Dunapataji, Dab—Tassi és Szalkszent­mártoni Nyárivédgát miniszteri biztosa volt, és 1945-ben megerősítették. 107 Székesfehér­várról Mantuánó Józsefet küldték a Nádor-csatorna Társulathoz. 108 A fejlődés útja végül a társulatok felszámolása és az egész vízügyi tevékenység állami irányítása lett. A kultúr­mérnöki hivatalok e munka végrehajtásában is részt vállaltak, a felügyeletük alá tartozó vízhasznosító társulatok esetében. * 1948-ban a nagymúltú, de az új körülmények között már kellően nem funkcionáló kultúrmérnöki hivatalok is befejezték munkájukat, hogy átadják helyüket a folyam­mérnöki és kultúrmérnöki tevékenységet is végrehajtó, ugyanakkor engedélyezési, ható­sági jogkörrel is rendelkező területi vízügyi szerveknek, amelyek különféle átszervezések után, vízügyi igazgatóságokként 1953 óta folytatják működésüket. * Ha a magyarországi vízimunkálatok történetét vizsgáljuk, akkor rendszerint a folyók szabályozására, a hajóutak kialakítására, a folyókat összekapcsoló öntöző­csatornákra gondolunk. Nem szabad azonban elfelejtkeznünk arról, hogy az ország agrár jellegének megfelelően a helyi vízimunkálatok (lecsapolások, patakszabályozások) mennyire fontosak voltak egy-egy község gazdálkodásának alakulásában. A vízszabályozá­sok megkezdése előtt az ország területéből kb. 4 mill. hektárt borított nyílt víztükör vagy mocsár. A folyószabályozásokkal ezt mezőgazdaságilag használható területté változtatták, közel 1 mfllió hektárt azonban a kultúrmérnöki hivatalok tettek művelhetővé. 109 A lát­ványos eredményeket nem produkáló mérnökök egyéb tevékenységükkel, öntözőtelepek, községi kutak, fürdők, halastavak, vízvezetékek, csatornák, malmok és turbinák létesítésé­vel ugyanakkor az egyes települések fejlődését, a kis közösségek életmódjának alakulását befolyásolták. 107 OLK184. 1943-19-192662. 108 OVLAII. 54. F3/4. 109 OVL A VII. 1. a. (Térképtár, törzsanyag) 205. - A kultúrmérnöki Intézmény .. . i. m. 79.

Next

/
Thumbnails
Contents