Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok, 1879–1948 / 233–256. o.

A kultúrmérnöki hivatalok 239 Vezető: Faragó Lipót, személyzet: Buday Zádor, Dauscher Miklós, Katona Béla. VI. kerület: Tiszántúl, székhely: Debrecen Vezető: Józsa László, személyzet: Vinnay Géza, Szanka Dezső, Neuhold István (és 2 rétmester). VII. kerület: Erdély, székhely: Kolozsvár. Vezető: Antos János, személyzet: Dicsőffy Béla, Veszprémi József, Gurányi Pál (és 5 rétmester). VIII kerület: Délvidék, Duna—Tisza köze, székhely: Temesvár. Vezető: Lisznyay Tihamér, személyzet: Tomka Emil, Farkass Kálmán, Zlinszky Elek. Az első kultúrmérnöki hivatalok élén külföldön tanult, jól képzett gárda állt. Legtöbbjük jelentős irodalmi munkásságot is kifejtett a következő évtizedekben. Például Bolla Mihály a kultúrmérnöki hivatalok történetével,

2 ° Faragó Lipót igazgatási kérdésekkel,

2 * Pech Béla, Kolossváry Ödön a társulatokkal

22 foglalkozott. Mivel a területi munka soknak bizonyult, már 1886-ban elhatározták, hogy 28 alkerületet létesítenek, főként a talajjavítási feladatok zavartalan ellátása érdekében, azonban ehhez nem kapták meg a megfelelő létszámot.

2 3 Az 1880-as évek végére a hivatalokban egységes ügyvitel alakult ki. Általában sorszámos iktatást vezettek be, és az iratokat — az iktatószámok szerinti rendben kezelték. Az elkészült tervek, engedélyokiratok fogalmazványai, helyszíni bejárások jegyzőkönyvei, szakvélemények — létesítmények szerint csoportosítva kerültek az irattárba. * A területi vízügyi igazgatásban a folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalok közti munkamegosztás bevált, azonban a felső szintű irányításban a két minisztérium illetékessége az ügyek elintézését nehezítette. E probléma 1889-ben megoldódott, amikor a vízügyek a Földművelésügyi Minisztériumhoz kerültek, amely egészen 1948-ig tartotta kézben az állami vízi munkálatok irányítását és a társulatok tevékenységének szakmai ellenőrzését. 1889-től a Földművelésügyi Minisztériumhoz kerültek a kultúrmérnöki hivatalok is, amelyek feladata tovább növekedett. A vízjogi törvény végrehajtása, főként a régi vízhasználatok igazolása évekig elhúzódott. Az előírások értelmében a kultúrmérnöki hivatalok képviselőinek ott kellett lenniük a helyszíni szemléken, az új vízhasználatok engedélyezésénél. A tervek készítése, idegenek által készített tervek elbírálása — a korábbiakhoz hasonlóan — sok munkát adott. A mérnököknek a hagyományos kultúrmérnöki tevékenységen kívül foglalkozniuk kellett a halászattal, és el kellett látniuk a közegészségügyi mérnöki szolgálatot is. Utóbbi feladatok végrehajtásakor a kultúrmérnöki hivatalok véleményt adtak a vízvezeték és csatornázási tervekről, az artézi kutak esetében műszaki adatokkal egé20

Bolla: í m. 21 Faragó Lipót: A vízügyi szolgálat szervezete. Bp. 1902. 23

Péch Béla: A lecsapoló és vízhasználati társulatok. Bp. 1902. - Kolossváry Ödön: Magyarország mederrendező és árvédelmi munkálatainak fejlődése 1899-ig. Bp. 1905. 23

OLK 168.1888-39-21465.