Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Bertényi Iván: Az antifeudális parasztmozgalmak heraldikájának néhány problémája / 221–232. o.

BERTÉNYI IVÁN AZ ANTIFEUDÁLIS PARASZTMOZGALMAK HERALDIKÁJÁNAK NÉHÁNY PROBLÉMÁJA A forradalmi Franciaország 1790. június 19-i dekrétumával eltörölte az örökletes nemességet és minden franciának megtiltotta a címerek használatát. Az 1791. szeptember 27-i dekrétum - az 1791. április 20-i törvényt követően — büntetést mondott ki a címerviselésre, s ezt további intézkedések követték a „feudális" jelvények ellen.

1 A francia forradalom megítélése a heraldikáról tovább hatott: Marc Bloch a feudális társadalomról írt híres munkájában a nemesség és a címerviselés elválaszthatatlanságát hangsúlyozta,

2 s ez a felfogás más országokban is elterjedt. A heraldikusok, genealógusok a régebbi időszakokban elsősorban valóban az uralkodók és a nemesi családok címereivel, családfáival foglalkoztak, s e tény nyilván erősen kihatott arra, hogy a címerviselést nem egyszer szakmai körökben is — egyoldalúan a feudális uralkodó körökhöz kötötték. Érdekes, hogy ez a felfogás annyira erős volt, hogy hiába jelent meg jó néhány publikáció a címeres városi, polgári és céhpecsétekről, ezek a heraldika művelői körében komoly visszhang nélkül maradtak. Ma már szakmai körökben jól ismert, hogy a címerviselés elterjedése után nem túl hosszú idővel megjelentek a nem nemes személyek és testületek címerei is. A XIV. század neves heraldikusa, Bartolus de Saxoferrato már olyan népi elemekről is tudósít, akiknek volt címerük;

3 ugyanabból az időszakból számos würzburgi címeres céhpecsétet ismer a szakirodalom,

4 s a strassburgi céhek,valamint egyes chartrési, valamint bázeli céhek a XIV. században már saját címereiket használták katonai zászlaikon.

5 De tudunk címeres céhpecsétek használatáról más városokból is,

6 használtak polgárok (egyénenként) címeres *A XIV. (koppenhágai) Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai kongresszuson 1980. augusztus 26-án elhangzott előadás magyar nyelvű változata. 1 RémiMathieu: Le systeme héraldique francais. J. B. Janin 1946. 243-246. és 274-275. o. 7

Marc Bloch: La société féodale - Les classes et le gouvernement des hommes. Paris, 1969.72.0. 3

Bartoli a Saxoferrato: Tractatus de insigniis et armis, Bonn 1883. c.3. - Idézi: Felix Hauptmann: Wappenrecht. Bonn 1896. 97. o. 4 Wilhelm Engel: Würzburger Zunftsiegel aus fünf Jahrhunderten. Würzburg 1950. 41-62. o. s

Paul Martin: Les corporations de Starsbourg. Leurs armoiries et banniéres, XIII

e siécle á la révolution. Strasbourg 1964. 54. o.. D. L. Galbreath-Léon Jéquier: Manuel du blason. Lausanne 1977. 47. o. 6

Paul Martin: i. m. 54. o., Édouard Poncelet: Les bons métiers de la Cité deLiége. Liége 1900. 65-66. o., Alfred Greuser: Zunft-Wappen und Handwerker-Insignien. Eine Heraldik der Künste und Gewerbe. Frankfurt am Main 1889. 6. o.