Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Trócsányi Zsolt: A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica és erdélyi hatásköre, 1719–1745 : adalék az erdélyi hatalmi struktúrák történetéhez / 171–219. o.
206 Trócsányi Zsolt pénzhiány miatt terjesen lehetetlen. Az Udvari Kamarának a Subdelegatio ülésén jelenlévő tanácsosai sietve elhatárolták magukat az országos kamarai igazgatóság követelésétől, leszögezve: nem emlékeznek rá, hogy a Kamara rendelkezést adott volna ki a törvényhatósági pénztárak megszüntetéséről, még kevésbé olyan intézkedésekre, amelyek Erdélyt az adó készépnzben Szebenbe való fizetésére kötelezte volna. Az adóalap védelmét szolgálta a Subdelegatio 1739. november 5-i állásfoglalása. A havasalföldi fejedelem ígéretei nyomán számos erdélyi jobbágy szökött át oda, s mások is erre készültek. Az Erdélyi Udvari Kancellária erre az Udvari Kamarához fordult, rendelkezést sürgetve a harmincadósokhoz, hogy ne engedjenek ki profugusokat Havasalföldére. Az ülésen az Udvari Kamara képviselői jelezték, hogy a hatóság már kiküldte ez irányú rendeleteit; a bizottság helyesnek látta volna Lobkowitz erdélyi főhadiparancsnok megkeresését is avégett, hogy rendeljen ki csapatokat határőrizetre. Az adózás kérdéscsoportjának egy külön kérdésköre a kincstári jószágok, ül. a kincstári védelem alatt álló népelemek adózása, 1731 nyarán vagy kora őszén Szendrey János, az Apafi-jószágok adminisztrátora egy hosszadalmas (sehr weitläuffig) felterjesztésében arra hívja fel az Udvari Kamara figyelmét, hogy az erdélyi taxális helyeket és fiscalis jószágokat túlzottan adóztatják. A bizottság (1731. október 18-i ülésén) csak arra utal, hogy a Wallisnak nemrég adott instructióban intézkedés történt arra nézve: mi legyen e helységek, Ül. uradalmak adója. Szükség esetén a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis ülésén kell reflektálni erre — szögezi le. 1737. május 9-én a kérdés már az imént ismertetett 1736. november 22-i előzmények és annak folyományai után kerül a bizottság elé. III. Károly ti. rescriptumot intéz a Guberniumhoz a szamosújvári Örmények, az erdélyi görögök és a fiscalitások adója ügyében, amelyet az Udvari Kamara túlzottnak tart. A Gubernium felségelőterjesztésben válaszolt, ez az iromány körözésre került a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis tagjai közt. Az Erdélyi Udvari Kancellária igyekezett messzemenően támogatni a Gubernium álláspontját. Az ügy a Commissio Neoacquistica 1737. május 9-i ülése elé került, amelyen részt vett az Erdélyi Udvari Kancellária két tanácsosa is (Kozma József és Csató Zsigmond), s Andlern (mint egykori erdélyi cameralis director, Erdély ügyeinek jó ismerője) elnökölt. A két kancelláriai tanácsos teljes erővel védte a Gubernium álláspontját, eredménytelenül. Annál is inkább, mert a bizottság egyes tagjai ,,passionatus"-nak nevezték a Gubernium felségelőterjesztésének bizonyos kitételeit. 92 Az ülésen az Udvari Kamara egyrészt azt követeli, hogy az erdélyi Cameralis Directio, ill. a fiscalis director vehessen részt az adórepartitióban, hogy őrködjék a taxális helyek és a fiscalis uradalmak méltányos adóztatásán, másrészt azt, hogy a szamosújvári örményekre ne vessenek a kiváltságukban meghatározottnál magasabb adót. Az Erdélyi Udvari Kancellária 1737. május 10-én úgy foglal állást, 93 hogy a fiscalis director az országgyűlés tagja, nincs tehát akadálya az ottani repartitiókban való részvételének, a törvényhatósági repartitiókban minden birtokos részt vehet, így a kincstári uradalmak provisorai is. A cameralis directornak az országgyűlésen vagy hasonló köztanácskozásokban való részvétele azonban — szögezi le a Kancellária — olyan kérdés, amely túlmegy az Erdélyi Udvari Kancellária jogkörén - ha az Udvari Kamara úgy 9I L. errenézve az Erdélyi Udvari Kancellária 1737. május 11-i levelét a Guberniumhoz (EK: AG 1737:131.). 93 Átirata az Udvari Kamarához: uo. 130.
