Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Trócsányi Zsolt: A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica és erdélyi hatásköre, 1719–1745 : adalék az erdélyi hatalmi struktúrák történetéhez / 171–219. o.
A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica 197 niumot, hogy az csak szavakban ad meg minden támogatást a kincstárnak: semmi sem történt a harmincad- és a bányaügy javítására vonatkozó javaslatokkal, elhalasztották az Apafi-hitelezőkkel való elszámolást, 73 úgy tűnik, hogy Fogaras-vidéket a túlzott adóztatással előre megfontoltan tönkre akarják tenni, egy perben, amelyben a királyi tábla a fiscus javára döntött, a Gubernium ellenkező ítéletet hozott, a dévai bulgárokon és a szamosújvári örményeken, mentességeik ellenére, behajtják az adót. A bizottság 1719. június 30-án csak arra utasítja Haant, hogy azokat a kérdéseket, amelyekben a Gubernium nem adott pozitív választ, vagy elnapolta az ügyet, a maga idejében és rendjén vegye elő, s (szükség esetén a főhadiparancsnok segítségét is igénybevéve) képviselje a kincstár édekeit. Most már a kincstári és katonai igazgatás szakágaira térve, a kincstári igazgatás ágazatai közül vegyük előre a birtokügyeket. Ismeretes, hogy az uralkodó nevében történő birtokadományozás az Udvari Kamara állásfoglalása alapján történt. Nos, az erdélyi birtokadományozási ügyekből nagyon kevés jutott a bizottság elé. 1719-ben szerepel itt Thoroczkai János kérése egy adomány iránt; 74 Haan teljesíthetőnek találta, s a bizottságnak sem volt kifogása az adományozás ellen. 75 1726-ban Szentkereszti András guberniumi tanácsos és ítélőmester (1710 tájt egy ideig az Erdélyi Udvari Kancellária tényleges vezetője) kéri bizonyos denunciált fiscalitasok 1/3-át, s emellett, többek között, érdemeire tekintettel, uralkodói kegyet, ami általában bizonyos összegű birtok adományozása volt. A bizottság az első kérést teljesíthetőnek tartotta, az uralkodói kegy ügyét azonban függőben tartani vélte, azzal az indokolással, hogy Szentkereszti ugyan érdemes személy, de már korábban is nyert különböző uralkodói kegyeket. 76 1727. december 18-án egy erdélyi birtokvásárlási ügy került a bizottság elé. Ez a néhány ügy tekinthető egyszerű birtokügynek (bár Szentkeresztié, tekintettel rangjára, már nem teljesen annak); a többieknél (számuk szintén csekély) egyéb tényezők is belépnek. 1720-ban kétszer is foglalkozik a bizottság a Rákóczi-szabadságharc emigrációba ment tagjai megnotáztatásával, ill. megkegyelmeztetésükkel kapcsolatos birtokügyekkel. Előbb, 1720. január 7-én, Káinoki Mihály birtokainak ügye kerül elébe. Káinoki vissza kívánt térni az emigrációból, s 1719-ben személyére kegyelmet is nyert. Az Erdélyi Udvari Kancellária azzal közölte ezt (1719. július 21-i átiratában) az Udvari Kamarával, hogy Káinokinak visszaadhatok volnának elkobzott jószágai is. Az Udvari Kamara Haantól kért véleményt. Az jelentette, hogy a birtokok értéke mindössze 922 RFrt, s oly rossz területen fekszenek, hogy készpénzen sem adhatók el, adományozásra sem alkalmasak, tehát visszaadhatok volnának kálnokinak. A bizottság egyetértett Haannal, s ily értelmű felségelőterjesztést látott jónak. 1720. május 13-án ellenkező értelemben foglalkozhatott kuruc emigráns birtokügyével. A megnotázott Cserei János elkobzott ágostonfalvi és bölöni jószágát testvére, Cserei Mihály az 537 RFrt 30 kr-os becsértéken megvette a kincstártól. Haan rendelkezett is az erdélyi fiscalis directornak, hogy adja át Cserei Mihálynak a birtokot. Az új tulajdonosnak adománylevélre volt szüksége. A bizottság úgy 73 II. Apafi Mihály tetemes adósságokat hátrahagyva halt meg 1713-ban. 7 4 A kérés tárgya egy némái (Belső-Szolnok megye) kúria volt, amelyet korábban Haranglábi Zsigmond birtokolt. Az, családja utolsó sarja lévén, végrendeletileg, bizonyos pénzösszeg fejében, Thoroczkaira hagyta a birtokot. 7 s 1719. augusztus 28-i és 31-i ülés. 76 1726. július 15-iülés.
