Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Trócsányi Zsolt: A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica és erdélyi hatásköre, 1719–1745 : adalék az erdélyi hatalmi struktúrák történetéhez / 171–219. o.
A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica 181 az alsó-ausztriai Udvari Kamara számvevőségére. 1692-ben a török ellen harcoló császári sereghez kerül hadi élelmezési biztosként (Proviantcommissarius). 4 ' A háború utáni 2 évben az Udvari Kamara élelmezési biztosaként működik Arad várának erődítésénél. 42 Már magasrangú hadbiztosként vesz részt a spanyol örökösödési háborúban (eló'bb az itáliai, majd a németalföldi hadszíntéren). Közben, 1710. júniusában nyeri el az udvari kamarai tanácsosi rangot. 43 Igazi nagy hadélelmezési szerepét azonban az 1716-8-í Habsburg-török háborúban játssza el. Amikor a hadellátásnak szerződéses magánvállalkozókkal való megoldása nem bizonyul kielégítőnek. Harruckern, továbbá Komornik von Kleinburg, Peyer és Dizent von Felsenthal udvari kamarai tanácsos, 44 az uralkodó 1716. október 15-i rendelete alapján, kidolgozza a sereg ellátásának új rendjét, s Harruckern (helyettes birodalmi főbiztosi rangban) maga irányítja ezt az újrendszerű hadellátást. 45 Rendkívüli szervezőtehetség, egymaga végez el annyi munkát a hadellátás irányításában, amelyet korábban 3-4 hasonló rangú főtiszt látott el. 46 De nemcsak saját munkaereje maximális kihasználásával takarékoskodik a kincstár számára. Jó 10%-kal emeli a gabona kiőrlési arányát, ami kb. 1 millió Frt-os megtakarítást jelent. 47 1733-ban bizonnyal újból a had élelmezési feladatok vonják el a bizottságban való részvételtől. A magyar történetírásban korábban mint a reconquista és a Rákóczi-szabadságharc után kialakuló új nagybirtokrendszer egyik legnagyobb nyertese volt ismeretes. Harruckern 1719 elején jutalmat kér az uralkodótól szolgálataiért: vagy a budai melegvizű malmot (a mai Császár- és Lukács-fürdő közt) és a hozzátartozó szőlőket, vagy a Békés megyei fiscalis birtokokat. Az Udvari Kamara elnöke 24 000 Frt-nyi jutalmat javasol, ennek fejében azonban (a Magyar Udvari Kamara véleményére támaszkodva) nem a budai malmot és a szőlőket adná Harruckernnek (azt fontosnak tartván a kincstár számára), hanem a többszázezerholdas, de ritkán lakott békési birtokokat. Az adományhoz Harruckernt honfiúsítani kell, így csak 1723-ban jut az óriási uradalom birtokába. Annak becsértéke 37 000 Frt, amiből Harruckernnek 13 000 VxVot ki kell fizetnie. 48 A felső-ausztriai polgárivadék most már magyarországi nagyúr, 1729 februárjában magyarországi báróságot nyer. 4 * pár hónappal később az uralkodó biztosítja, hogy üresedés esetén ő nyeri el Békés megye főispánságát. 50 1732-ben lesz a megye főispánja. Az év október 9-i beiktatásán személyesen megjelenik Gyulán - ez az egyetlen megyegyűlés, amelyen részt vesz, még levelezni sem ő maga, hanem idősebb fia, Franz Dominik levelez a tisztikarral. 5 ' 1742. áprilisában hal meg. Peyer tanácsos 1719. április 19. és 1724. április 12. közt vesz részt a kettős bizottság ülésein. (Az első ismert ülésen Harruckern előtt szerepel a rangrendben, a továbbiakban egyértelműen mögötte.) Szerepére Harruckern mellett az új hadélelmezési rendszer kidolgozásában utaltunk. Dizent von Felsenthal neve 1719. április 19-től 1720. május 23-ig található az udvari kamarai tanácsos bizottsági tagok névsorában. Sóügyi szakember, neve már az 1690-es években szerepel a kincstári sóügyi igazgatásban. 1714-ben az Udvari Kamara sóügyi bizottságának tagja, tanácsosi rangban. 5 2 4, Uo. 16-7.0. 42 Schmidt, Franz Anton: Chronologísch-systhematische Sammlung der Berggesetze der österreichischen Monarchie. II. Abtheilung. Chronologisch-systhematische Sammlung der Berggesetze der Königreiche Ungarn, Kroatien, Dalmatien, Slavonien und des Gross-Fürstenthums Siebenbürgen (Wien): 5. k. (1835): 647. o.; Éble: 18. o. * 3 £ble; 18-9.0. 44 Peyerről és Dizent von Felsenthalról alább fogunk részletesebben szólni. * s Éble: 30-1. o. 46 Uo. 35.o. 47 Uo. 35-6.0. 4 *Uo. 38-43.0. 49 Uo. 51. o. (Wurzbachnál - 7. k. 389. o. - a dátum tévesen 1729. június.) S0 Uo. 50-1.O. 5 ' Karácsonyi János: Békés vármegye története (I. k., h. n. [Gyula] 1890): 339-40. o. S1 ÖZV 1/3., 66.0.
