Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Sárközi Zoltán: Az Országos Levéltár és az illetékességi körébe tartozó irattárak, 1874–1974 / 139–170. o.

Az Országos Levéltár és az irattárak 167 Illetékességében ezután 1970-ben következett be döntő fordulat. Népi demokratikus osztályából ekkor alakult meg az Új Magyar Központi Levéltár, az ország második központi levéltára. Az 1945. január l-e utáni országos jellegű és jelentőségű levéltári anyag — kevés kivétellel - immár ennek a levéltárnak az illetékességi és gyűjtőkörébe tartozik, nem pedig az Országos Levéltáréba. Még egy tényező hozott változást a Levéltárnak nem illetékességi, hanem gyűjtőkörében: a filmezés. 1945 előtt is folyt már ugyan filmezés a Levéltárban, de nagyobb méreteket csak 1948 után öltött. A Levéltár rendszeresen filmre veszi nemcsak a saját, hanem más hazai levéltárak jelentős forrásértékű iratait is. Ezeket a filmeket saját fümtárában őrzi, és ide kerülnek egyre nagyobb mennyiségben a külföldi levéltárakban levő magyar vonatkozású anyagról, a Hungaricáról készült filmek is."

147 A korábbi állapotokhoz képest a legszembetűnőbb változás a beszállítást megelőző tennivalóknál következett be. Ismét Ember Győző szerint: „Az anyag biztonságát szolgáló levéltári munkában több alapvető változást hozott a szocialista korszak. Ezek közül a legdöntőbbnek azt tekinthetjük, hogy a levéltári anyag védelme kiterjedt arra az anyagra is, amely még nincs levéltári intézmények őrizetében, hanem az iratképző szervek és személyek kezelik. Az ún. külső anyag védelme magával hozta az irattárak munkájának segítését és az irattári selejtezésnek az ellenőrzését. Csupa olyan feladat, amellyel Levéltárunk történetének polgári korszakában nem foglalkozott. És 1970 óta csak minimális mértékben adódnak ilyen feladatai, amelyeknek zömét az Új Magyar Központi Levéltár vette át."

148 A szocialista társadalom tehát áthidalta a levéltárak és az irattárak közt meglevő, korábbi szakadékot. Mindezt az által érte el, hogy az új levéltárosi és történetkutatói nemzedék érdeklődése fokozott mértékben fordult az újkori, legújabbkori, sőt a jelenkori témák felé. Az érdeklődés irányának megváltozásával a szorosabb értelemben vett szakmai követelményeken túlmutató, igazgatási ismeretekkel is rendelkező szakemberek nőttek fel. Ezek jól tudják, hogy nemcsak a levéltáraknak, hanem az irattáraknak is nagy jelentőséget kell tulajdonítani. Végeredményben „. . . mindkettőnek egyformán az a rendeltetése, hogy az irat, a közösségnek ez az embereket, korokat a térben és időben láncszemként összefogó alkotása az évek változásában mindenkor maradéktalanul felszínre hozza a benne rejlő értékeket."

14 9 Végül az Új Magyar Központi Levéltár illetékességi köréhez tartozó szocialista kori iratanyag az eddigieken túlmenő kérdéseket is felvet. Vajon hogyan lehet a második világháború óta hazánkban és az egész világon többszörösére duzzadt iratanyagból kiválogatni a maximum 10%-ra tehető levéltári értéket? Mi a jövő útja olyan körülmények között, amikor a levéltárak raktárainak befogadó képessége változatlanul az elmúlt polgári korszak irattermeléséhez van mérve? Ilyen tények közepette bizonyára érdemes lenne nálunk is meghonosítani az egyes külföldi országokban - így pl. a franciaországi Fontainebleau-ban 1969-ben létesített ún. „átmeneti levéltáriakat. Az említett városban 1 "''Ember Győző: Az Országos Levéltár száz éve 1874-1974. Levéltári Közlemények 46. évf., 1975. évi l.sz. 34.1. 148

Uo. 36.1. 14 9

Bakács István: Levéltár és irattár. A levéltári szakmai továbbképzés sokszorosított kiadványa. Bp. 1952. 7.1.