Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Sárközi Zoltán: Az Országos Levéltár és az illetékességi körébe tartozó irattárak, 1874–1974 / 139–170. o.

Az Országos Levéltár és az irattárak 155 külső eljárások területén csak a legszükségesebb munkákra szorítkozott, miközben „. . . a még künn lévő 1945 előtti anyag felmérése sem történt meg."

82 Az ötvenes évek végére, jelesül 1959-re előtérbe került egy, a Népi Demokratikus Csoport örökségének átvételére szervezendő új központi állami levéltár létesítésének gondolata. Mivel pedig a Levéltári Osztály (az 1957. évi 27. sz. törvényerejű rendelet értelmében a Levéltárak Országos Központjának utóda) a felszabadulás utáni korszak anyagának őrizetére rendelt új levéltárat különálló épületben kívánta elhelyezni, az Országos Levéltár - e tervek értelmében - zárt történeti levéltárrá alakult volna át. E változás gyűjtőkörének és szervezeti egységei pontosabb körülhatárolásának, illetőleg módosításának igényével járt együtt. Az új központi levéltár megszervezése egyben eldönti majd a Központi Gazdasági Levéltár további sorsát is. A felszabadulás utáni korból származó iratai zömét ugyanis szintén át kell adnia az új levéltárnak, míg a kapitalista korban keletkezett anyagát vagy Önállóan őrzi tovább, vagy ezekkel együtt különálló osztályként beolvad az Országos Levéltárba. Mint tudjuk, 1962. január 1-el ez utóbbi változat valósult meg. A tervkészítés idejére új módon vetődtek fel bizonyos külső irattári problémák is. Kitűnt, hogy az akkor érvényben levő iratanyag-átadási határidők túlságosan koraiak. Az átvett iratok egy részére az ügymenetben még szükség lett volna, így az Országos Levéltárat terhelték a velük kapcsolatos tájékoztatási, igazolvány-kiadási, kölcsönzési stb. munkák. Ebből a nem kívánatos helyzetből egyetlen kivezető út volt: az iratoknak a szervek irattáraiban való, tartós tárolása. Éppen ezért oda kellett hatni, hogy az irattárak ne csak az ügymenet érdekeit, hanem a később jelentkező levéltári kívánalmakat is kielégítsék, magyarán, hogy az átvett iratokat a levéltárosok ne legyenek kénytelenek újból átrendezni. Ezért látszott elengedhetetlennek, hogy az iratokat már keletkezésük alkalmával szemmel tartsák. Az Országos Levéltár főigazgatójának szavaival élve: „A levéltárak számára nem közömbös, hogy az iratképző szervek ügyvitelét megszabó szabályzatok az iratkezelésre vonatkozólag mit tartalmaznak."

83 Ezzel megfogalmazást nyert a levéltárak legmodernebb feladata: a gyűjtőkörükbe tartozó szervek iratkezelésének, sőt egész írásbeli ügyvitelének segítése és egyben ellenőrzése.

8 4 1960. január 1-én, a tervek szerint mint első lépcsőfok ismét megalakult, ezúttal azonbart a II. osztály keretében, a Népi Demokratikus Csoport, mely az esztendő folyamán 176 szerv irattárát ellenőrizte. Ezek során nemcsak az iratok felmérésére, és a selejtezések jóváhagyására szorítkoztak, hanem tanulmányozták a szervek irattári és iratkezelési rendszereit, továbbá megvizsgálták az irattárak berendezéseit, befogadó képességét, személyi és dologi ellátottságát stb. is. Folytatták az 1957 óta újra folyamatos begyűjtési munkákat.

85 Ismét kialakult az 1954-ből jól ismert állapot: „Az Országos Levéltár gyűjtőkörébe tartozó, de még irattárakban levő anyag ellenőrzésének gondját a II. osztálytól nagyrészt a Népi Demokratikus Csoport vette át. Új szervezeti egységünk 82

Uo. Jelentés 1958. év, továbbá jelentés 1959. év. 83

Ember Győző: Az Országos Levéltál feladatai a II. ötéves terv időszakában. Levéltári Szemle 1961. évf. 3-4. sz. 147-151.1. **Ember Győző: Az Országos Levéltár huszonöt éve (1945-1969). Levéltári Közlemények 41. évf. 1970. évii. sz. 18.1. ss

RáczBéla, i. m. 67-76.1.