Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Kumorovitz L. Bernát: Tótsolymosi Apród János mester küküllői főesperes kancelláriai működése / 5–29. o.

14 Kumorovitz L. Bernát Küküllei János és családja részére tett ez a valóban jelentős birtokátruházás azonban 1360-ban még csak feltételes érvényű volt; a káptalan sem adott róla privilégiális oklevelet, pátensét pedig azzal a hiteleshelyi oklevelekben nem szokásos formulával fejezte be, hogy - ha (az ügy jogerőssé válása után) visszahozzák, privilégiális formában is ki fogja állítani.

34 Az oklevél olvasásakor az az érzésünk támad, hogy maga Küküllei fogalmazta meg így — azért, hogy a további eljárás során a kancelláriában vagy a bíróságok előtt formai okokból ne lehessen ellene kifogást emelni, mert már megszerzésekor királyi megerősítésére gondolt. E lépés megtételével öt évig várt, s csak 1364. január 25-én, Pozsonyban, a (nagy)kancelláriában, pártfogóinak: (Kont) Miklós nádornak a relatiójára és tanácsára, valamint László Opulia-i herceg és Zudar Péter (pohárnokmester) ajánlására Lajos király nagy pecsétes pátens-oklevelével új adomány címén erősítette meg a Szepesi káptalan 1360. évi oklevelét. Benne Kükülleinek azokat az érdemeit jutalmazta, melyeket a nagyobb kancelláriában (sub cancellaria nostra maiori) szolgálva a múltban szerzett (quibus.. . nostre studuit complacere maiestati).

35 A várakozás ideje alatt tehát érdemszerző munkát végzett, és befolyásos pártfogókat keresett a királyi udvarban, mire azért volt szüksége, mert olyan birtokadomány megerősítését kívánta az uralkodótól, mely a fiscalitas elve szerint hátrányos volt a koronára.*

3 6 Küküllei azonban nem elégedett meg ezzel az oklevéllel, mert egy hét múlva, 1364. február 1-én, Visegrádon, (Miklós) esztergomi érsek kancellárjának: Gallus mesternek a relatiójára, a specialis nótárius vezette kancelláriai osztályon, a január 25-vel azonos szövegű gyűrűspecsétes királyi pátens-oklevelet szerzett, mely szintén kiemelte a nagyobb kancelláriában (sub cancellaris nostra maiori) gyűjtött érdemeit.

37 Erre az oklevélre pedig Lajos király 1364. január 25-én, Pozsonyban kelt nagypecsétes pátensében (MODI. 5179.) és 1364. február 1-én, Visegrádon kelt gyűrűspecsétes megerősítő okleveleiben. (MODI. 5180.) - Helyneveit lásd Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában (I. Budapest, 1890.) c. művének megfelelő címszavai alatt. Harazth ma: Chrást', Kuffurbah (Kotterbach, ötösbánya, Koterbachy) pedig Rudiiany. Lendenow (Csánki szerint: Lendva) puszta Porács táján. 3 4 Lásd az oklevél végét. 3 s Hártyán, a királyi kettőspecsét mellső lapjának nyomával, alatta: r(elati)o palatini et de eius consilio et r(elati)o ducis Opuliensis et Petri Zudar kancelláriai jegyzettel. MODI. 5179. - Az oklevélnek Küküllei kancelláriai szolgálatára vonatkozó része: Nos ... merita animo pensare debemus pietatis . . . prefati domini Johannis vicarii. .. quibus sub cancellaria nostra maiori, in cunctisque aliis nostris et regni nostri negotiiis sibi commissis ... nostre studuit complacere maiestati... 3 6 Az ilyen ügylethez a király consensusa volt szükséges, különben a birtok a koronára száll, vagy valamilyen jogcímen a távoli rokonság akarja megszerezni. Beszédes példával szolgál erre Pál országbíró 1339. február 6-i ítéletlevele. E szerint Atthya-i Detricus fia Mátyás örökös hiányában, és mivel elaggott is volt (propter decrepitam sue etatis senectutem) - a király hozzájárulásával - minden birtokát István királyi specialis nótáriusnak 500 márkáért eladta, a nemzetségbeliek azonban elővételi jogukra hivatkozva - a statutio ellen tiltakoztak. Minthogy a király nem volt hajlandó consensusát visszavonni, s a birtokot újadomány címén nótáriusának adományozta, az országbíró is az ő javára ítélt. MODI. 3207. 31 Hártyán, hátán rányomott vörös színű gyűrűspecsét nyomával, helyén: r(elati)o archiepiscopi Strigoniensis per magistrum Gallum suum cancellarium, sicut in litteris sub maiori sigillo kancelláriai jegyzettel. Az oklevél alsó margójának közepén: sicut in litteris sub maiori sigillo, háta felső szélének közepén: r(elati)o archiepiscopi Strigoniensis per magistrum Gallum cancellarium suum, jobb szélén pedig: sicut sub maiori sigillo bejegyzések olvashatók. MODI. 5180.