Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Sárközi Zoltán: Az Országos Levéltár és az illetékességi körébe tartozó irattárak, 1874–1974 / 139–170. o.

146 Sárközi Zoltán Minisztériumba további szolgálatra éppen azért rendelték be, hogy a fent említett tizedes rendszerű iktatás tanulmányozása céljából utazzék ki az Észak-Amerikai Egyesült Államokba.

4 ' Hazatérése után az általa szerzett tapasztalatokat több magas rangú hivatalban igyekeztek hasznosítani. Elsőnek — a jelek szerint — éppen a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban. Itt ugyanis az „.. . 1929. évben a központi iktatást is megszüntették és áttértek az osztályok szerinti iktatásra, egyúttal új ügykezelési rendszert vezettek be, az ún. Jánossy-féle decimális rendszert".

42 Ez azonban nyilvánvalóan olyan méretű szakismereteket követelt meg. melyekkel az irodák személyzete nem rendelkezett. Ezért azután az „, . . 1932. évtől a decimális iktatást megszüntették és a csoportszámos rendszer bizonyos elemeit megtartva, az osztályok szerinti folyószámos iktatást vezették be".

43 Jánossy Dénes maga - amint erről már szó esett — 1934-ben ismét visszatért az Országos Levéltárba. Ha a polgári korszak egészének tárgyunkkal kapcsolatos mérlegét megvonjuk, akkor szomorú tényeket kell megállapítanunk. Az Országos Levéltár és az illetékességi köri szervek között a mindkét fél számára szükséges kapcsolat tulajdonképpen létre sem jött. A kormányzat nyilvánvaló célja már 1874-ben az volt, hogy egyetlen intézmény, az Országos Levéltár keretei közt gyűjtse össze centralizációs hajlamának megfelelően mind a volt feudalizmus kori, mind pedig a kapitalizmus kori kormányhatóságok fondjait. Az Országos Levéltár új épületének felépítése után alig egy évtized múltán elakadt a minisztériumok 32 évesnél régebbi iratainak átvétele. Innen kezdve - nyilván a szakembereknek az 1848 utáni korszak iránti közömbössége folytán — már csak a családi levéltárak számára akadt hely. így nem kerültek pl. levéltári őrizetbe az 1935. évi átszervezések folytán megszűnt Kereskedelemügyi Minisztérium 1900 utáni iratai, hanem a jogutód Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium, másfelől az Iparügyi Minisztérium irattáraiban maradtak. Ott is pusztultak el a II. világháború idején.

44 Hasonlóképpen mulasztásnak minősül, hogy az Országos Levéltár egyszerűen tudomásul vette azt a mérhetetlenül káros gyakorlatot is, mely szerint a minisztériumi irattárak férőhely problémáikat a tömeges és szakszerűtlen iratselejtezések beiktatásával oldották meg. Az illetékességi köri szervek átadott fondjaik révén is alig kapcsolódtak az Országos Levéltárhoz, hiszen a beszállított iratok ügyviteli fontossága napról napra csökkent. A történettudomány számára kiaknázható forrásértékükről pedig csak halvány sejtelmeik voltak. Ez a folyamat az Országos Levéltár elmagányosodásához vezetett, ami a társadalmilag hasznos tevékenység rovására folytatott, olykor öncélú, olykor terméketlen munkákban is kifejezésre jutott. Ilyenek voltak pl. a nemességkutatások és a nemesség igazolások körüli másolatok elkészítése és kiadása körüli anakronisztikus szertartások. 4

' Jelentés az Országos Levéltár 1926. évi állapotáról és működéséről. Levéltári Közlemények 5. évf. 1927. év, 328-332. 1., továbbá Jelentés az Országos Levéltár 1927. évi állapotáról és működéséről. Levéltári Közlemények 6. évf. 1928. év, 357-360.1. *

2

Bélay Vilmos: Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár (1867) 1916-1945 (1949). Repertórium, Bp. 1963. 5.1. 43

Uo. 7.1. *

A

Bélay Vilmos és H. Kohut Mária: Kereskedelemügyi Minisztériumi Levéltár 1889-1899 (1942), Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumi Levéltár 1935-1945, Iparügyi Minisztériumi Levéltár 1935-1944, Közélelmezési Minisztériumi Levéltár 1919-1924 (1933), Országos Közellátási Hivatal 1940-1945. Repertórium, Bp. 1961. 1., 19., 227. és 232.1.