Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Sárközi Zoltán: Az Országos Levéltár és az illetékességi körébe tartozó irattárak, 1874–1974 / 139–170. o.
140 Sárközi Zoltán kizárólagosan a megszűnt feudalizmus és neoabszolutizmus kori kormányszervek és egyéb intézmények iratait tudta tárolni, illetőleg befogadni. A Bécsi kapu-téri új épület birtokba vétele után megváltozott ez az áldatlan állapot. Fontosnak tartom itt, hogy megemlítsem: az 1922. évi XIX. törvénycikk, mely „nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetükről" intézkedett, külön szólt az Országos Levéltárról. 9. §-ában előírta intézményünk számára, hogy „1. levéltári anyagát szakszerűen őrizze, gondozza, rendezze és gyarapítsa. . ." 7 Először tért ki az illetékességi és gyűjtőkörrel összefüggő kötelességeknek az alábbiak szerinti félreérthetetlen pontosítására: „Az állami főbb hatóságoknak és hivataloknak iratait, melyek 32 évesek és ennél régebbi keletűek, az 1. pontban felsorolt levéltári anyag között leendő további megőrzés végett át kell adni az Országos Levéltárnak, Az átadásnak és a szükségessé váló selejtezésnek módozatait az Országos Levéltár meghallgatása után a minisztérium külön rendelettel szabályozza."* Ez az intézkedés minőségi változást jelentett az 1920 előtti, történelmi Magyarországon uralkodó állapotokhoz képest, de a jelek szerint jórészt papíron maradt. Olyan végrehajtási utasítást ugyanis egyáltalán nem ismerünk, melyet a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium később iratátadással egybekötött selejtezésről kiadott volna. Az Országos Levéltár új palotájának felépítése 1923-ban fejeződött be, amikor az első világháború már véget ért, befejeződött az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása is, majd a békekötések révén az új nemzeti államok kialakulása. Az épület részleges és viszontagságos birtokba vételére ugyancsak ekkor került sor. Az Országház utcai raktárakban tárolt iratanyag 1921 és 1923 közti átköltöztetésével párhuzamosan az illetékességi köri szervek is megkezdték régóta esedékes beszállításaikat. 9 Az Országház utcai raktárakból 1923-ban áthozott fondok közül név szerint is érdemes említeni az 1848-1849. évi minisztériumok levéltárát, továbbá a régi fiumei kormányzósági levéltárat, 1 ° melyeket az előző helyen már régóta őriztek. Viszont 1918-ban vették át az addig Bécsben működő őfelsége Személye Körüli Minisztérium elnöki iratait, 11 továbbá közelebbről meghatározhatatlan időpontban, de nyilvánvalóan szintén az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása után a volt Horvát-Szlavón—Dalmát Minisztérium iratanyagát. E fondok voltak az „első fecskék" a miniszteriális szervek köréből* melyeket az Országos Levéltár még a régi raktárakba szállított be, hogy azután 1923-1924-ben megtörténjék az új épületbe való átirányításuk. 12 A zömmel 1923-ban lebonyolított átköltöztetés valóságos áttörést jelentett az országos főhatóságok, elsősorban a minisztériumok iratanyagának átvétele ügyében. Innen kezdve majdnem egy teljes évtizeden keresztül hoztak be az Országos Levéltárba ilyen jellegű fondokat, sorrendben a következő időpontokban: 7 Corpus Juris Hungarici, Magyar Törvénytár 1922. évi törvénycikkek. Bp. 1923, 139-144.1. 8 Uo. 9 Borsa Iván, i. m. 35-36.1. 10 Az Országos Levéltár jelentése a Gyűjteményegyetem tanácsához 1923. évi működéséről. Levéltári Közlemények 2. évf. 1924. év, 192-196.1. 11 Jelentés az Országos Levéltár 1928. évi állapotáról és működéséről. Levéltári Közlemények 7. évf. 1929. év, 149-153.1. 12 Az Országos Levéltár jelentése a Gyűjteményegyetem tanácsához 1923. évi működéséről. Levéltári Közlemények 2. évf. 1924. év, 192-196.1., Jelentés az Országos Levéltár 1924. évi állapotáról és működéséről. Levéltári Közlemények 3. évf. 1925. év, 308-313.1.
