Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Bakács István: A Magyar Országos Levéltár iratanyagának változása : iratgyarapodás és csökkenés, 1875–1975 / 111–126. o.

Az Országos Levéltár iratanyagának változása 117 megszerzése érdekében megtette a kezdeményező lépéseket.

71 Minthogy itt csak fondok megbontásával lehetett volna az iratok kiemelését s ezután kiszolgáltatását elérni, előbb szervezett feltáró munkát kellett végezni, amelyeket Takáts Sándor 1898-ban kezdett meg,

72 majd később Szekfű Gyula, Török Pál, Hodinka Antal, Gagyi Jenő és Miskolczy Gyula folytatott. Minthogy a pertinencia és a proveniencia elv érvényesítése körül Magyarország és Ausztria között véleményeltérés volt, iratátadásra nem került sor. csupán másolási munka folyt.

73 Mindenesetre akkorra, amikor az első világháború után az Osztrák-Magyar Monacshia közös kultúrkincseinek felosztására vonatkozólag tárgyalások kezdődtek, Magyarország a Hofkammerarchivban levő magyar vonatkozású iratanyagról megfelelő tájékozottsággal bírt. E tárgyalások eredményeképpen egyébként 1926-ban Badenben oly értelmű egyezmény jött létre, miszerint a proveniencia elvének figyelembevételével Ausztria jelentős levéltári anyagot adott át Magyarországnak.

74 Ekkor kapta meg az Országos Levéltár az ún. Geringer-iratokat, nemkülönben az 1852—1860 között működött Militär-und Civil Gouvernement Civil Sectionjának közel 70 iratfolyóméter anyagát, a bécsi Staatsarchívban őrzött Kossuth Archív 150 csomóját az 1848/49-ben működött Honvédelmi Bizottmány irataival, valamint azt az iratanyagot, amelyét ma az Országos Levéltár I szekciójaként kezelnek, benne Széchenyi István döblingi hagyatékával75 Viszont a trianoni szerződés határozmányai alapján

76 az Országos Levéltárnak ki kellett szolgáltatnia Olaszországnak a fiumei kormányzóság fentebb már említett, 1100 raktári egységnyi, 71 m

2 polcot elfoglaló iratanyagát.

77 Az Országos Levéltár történetében új fejezetet nyitó 1922. évi XIX. te. az anyaggyarapítás terén jelentős többletfeladatot rótt az Országos Levéltárra. A törvény ugyanis — Török János országos folevéltárnok 1873. évi javaslatát valóra váltva

78 - kimondotta a minisztériumok és az országos hatáskörű központi főhatóságok 32 évnél régebbi iratainak átvételi kötelezettségét. Ez azonban gyakorlatilag csak részben valósult meg. Egyrészt a működő hivatalszervek a napi ügyvitelben állandóan rászorultak az Országos Levéltárnak már átadott irataikra, ami erős megterhelést jelentett a Levéltár dolgozóinak, s így az átadás sürgetése nem állott a Levéltár érdekében, másrészt pedig az átvételnek gátat szabottá raktártermek befogadóképessége. Az új épület két IV. és egyik III. emeleti raktárát ugyanis a Hadilevéltár foglalta le, a másik III. emeleti raktárt pedig 1926-tól kezdve a Magyar Nemzeti Múzeum levéltára. Az alagsori raktártermek beállványozatlanok voltak, bennük ládákban és halomba rakva az az iratanyag, amely az állványozott raktárakban már nem fért el. Ennek következménye volt, hogy még 1935-ben is csupán a következő minisztériumi iratanyag (K szekció) volt az Országos Levéltárban: 71

Pauler e tárgyban már 1875. december 21-én készít előterjesztést. OL (460/1875.) I. 257/1875. asz. 72

OL (1217/1898.) I. 257/1875. asz. 73 Szűcs László: Adalékok a bécsi központi levéltári anyag Ausztria és Magyarország közötti felosztásának történetéhez. Levéltári Közlemények XXXIII. [1962.] évf. 27. skk. 1., az ún. Gedenkbuch-ok másolására 1. uo. 38.1. > 7

*Magyar Országos Levéltár Y 4., 17/1927. 7 5

Paulinyi Oszkár: Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok. (Levéltári alapleltárak. I. Országos Levéltár 11.) Bp. 1956. 86.1. - 1959-ben 64 iratfolyóméter terjedelmű volt. (L. 105. jegyzet.) 76 Az 1921. évi XXXIII. te. 177. cikkelye. 7 7

OL 226/1935. "

7B

Miskolczy i. m. 16.1.