Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Györffy György: Nemzetközi oklevélkiadási szabályzat / 97–109. o.
106 Györffy György 90. Interpolációk. Megállapítható terjedelmű interpolált szavak, részek<>zárójelbe teendők. 91. Az író sorközi betoldása esetén két gyakorlat van szokásban: jegyzetben utalni rá, vagy angol gyakorlat szerint a szövegben v ' jelek között. 92. A kritikai apparátus, mely a szövegváltozatokat és a szöveg helyreállításával kapcsolatos megjegyzéseket tartalmazza, egész soros lábjegyzetbe kerül a — z, aa — ti jegyzetjelek alatt. Három elterjedt jegyzetmegoldás Bene a Bene a) vagy Bene< a ) közül az utóbbi okozhat legkevesebb félreértést. Hosszabb vonatkozó rész esetén lehet az első és utolsó szóhoz tenni jegyzetet. Mások az utolsóhoz tett jegyzetben utalnak az első és utolsó szóra: (de . . . villa). 93 A jegyzetszerkesztés két módja terjedt el; az átiratra utaló betűt (B, C, D) az átiratban jelentkező variáns elé vagy utána teszik. Az utóbbi megoldás javasolt, pl. a. potens B, potentis CD. A kimaradt szövegrészhez az első és utolsó szó írandó pl. a. Itaque . . . volumus om. C. 94. A kritikai apparátus meddig terjedjen? Elhagyandók belőle a jó szövegekhez képest hibás, értéktelen kópiák, az újabb kori másolatok változatai, de vehetők annak a gyarló szövegnek a változatai, amely a történészeknek sok hamis olvasattal szolgált. Történeti jegyzetek és kritikai vizsgálat 95. Történeti jegyzetek. A kritikai apparátus alatt a második fajta jegyzet a kritikai észrevételeknek, a helyek, személyek és események azonosításának, az idézeteknek és a korábbi oklevélből való átvételek feltüntetésének szentelendő. A jegyzet egy-két szóval csak a legszükségesebb felvilágosításra szorítkozzék. A helynév feoldását az index helyettesítheti, de kétes azonosítás esetében a kétség lábjegyzetben eloszlatható. 96. A kritikai vizsgálat a szöveghagyományozás és a szöveg közé illesztendő. Ebben esik szó: a) a datálásról; b) a hitelességről; c) a dictator, ül. a scriptor azonosításáról, a fogalmazási és írásbeli sajátosságokról; d) az oklevél létrejöttét (előoklevelek, kancellária) megvüágító történeti körülményekről. A b-d) pont kidolgozása inkább csak a kora középkori oklevelek esetében kívánatos; későbbi korú szövegek kiadásánál elegendő a kronológiai problémák megvüágítása, erre pedig a dátumhoz tett lábjegyzet is felhasználható. * Befejezésül röviden ismertetem, hogy a „Diplomata Hungáriáé antiquissima" (1000—1196) kiadásánál müyen elveket tartottunk és tartunk szem előtt. A XI—XII. századi magyarországi oklevelek kritikai kiadásának elindításakor a munkatársakkal, Borsa Ivánnal, Kumorovitz L. Bernáttal, Mezey Lászlóval, s nem utolsósorban az időközben elhunyt Horváth Jánossal és Moravcsik Gyulával való megbeszélés során arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy lényegében követjük a Fejérpataky László által „A Magyar Tudományos Akadémia szabályai középkori latin források közlésére"
