Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Fügedi Erik: A Csáky család szepesmindszenti levéltára / 93–131. o.

94 Fügedi Erik iratai; a harmadik szekrény 12 ladulájában Szepesvar, Temetvény és Prakfalva birtokokra vonatkozó okmányok, továbbá gr. Csáky János iratai voltak. A ladulán belül az 1. és 3. szekrényben (mindkettó'ben arab számokkal) számozott, a 2. szekrényben latin betűkkel jelölt fasciculusok voltak. Ugyanezen alkalommal megállapították a levéltár addigi hiányait is (fasc. 140. no. 6.). - 1789-ben Szepesvar uradalmának megosztásakor az osztályos tulajdonosok a levéltár felosztását is elhatározták, ül. megállapodtak a regisztrálatlan anyag regisztraltatasaban. (Uo. no. 10.) A regisztrálás elveit Malatinszky János uradalmi igazgató dolgozta ki 1794-ben. Rendezésének alapelveit az alkotta, hogy az iratokat birtokok szerint csoportosította, majd a birtokokon belül jogi iratokat, tartozékokra, birtokrészekre vonatkozó iratokat, határjárásokat, számadásokat, naplókat különböztetett meg s ezeket fasciculusokba rendeztette. Minden egyes irat hátára rájegyzetette volna a fasciculus számát, az irat keltét, s rövid tárgykivonatát. A fasciculus számokat kék tintával kellett volna feljegyezni, mivel a jelzetelésre a vörös színt a család kassai, a zöldet pedig a kluknói levéltár* foglalta le. Végezetül előírta Malatinszky egy teljes elenchus, továbbá egy család- és birtoknevekre kiterjedő' index készítését. Sajnos, a rendelkezésünkre álló adatokból nem tudjuk megállapítani, hogy ezt a rendezést végrehajtották-e. A XIX. századi rendezéskor a levéltáros úgy emlékezik meg a levéltárról, mint teljesen rendezetlen irathalmazról, mégis biztosra vehetjük, hogy a rendezést a Malatinszky-féle elvek szerint megkezdték, amit az Elenchus antiquus mellett az is bizonyít, hogy egyes darabokon áthúzott fasciculus és numerus-jelzeteket találunk. Ugyancsak problematikus a levéltár elhelyezésének kérdése. Tiszta Pál levéltárosi esküje 1764ben Hotkócon kelt, ami arra mutat, hogy a levéltár is ott volt. 1789-ben a szepesi uradalom felosztásakor úgy beszélnek a levéltárról, mintha az Mindszenten lenne. Ugyanakkor azonban 1785ben Csáky Imre 3 láda iratanyagot Pozsonyban vett át és Malatinszky 1794-ben kifejezetten a Pozsonyban lévó' levéltár részére írta rendezési szabályzatát. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a levéltár Pozsonyban a család ottani házában volt elhelyezve, míg a Szepességen csak kisebb gazdasági irattárak maradtak, amelyeket a XVIII. század végén Mindszenten egyesítettek. 1822-ben lép újra előtérbe a levéltár kérdése. Csáky Sándor és Károly ekkor bízták meg a családnak 1818 óta meglévő levéltárosát, Raisz Ágoston Ferencet, hogy az időközben 27 szekrényre duzzadt és rendezetlen levéltárat rendezze. Raisz úgy fogott a rendezéshez, hogy az egyes iratokat a külzeten folyószámmal látta el, rávezette évszámukat és tartalmi kivonatukat s folyószámok sorrendjében egy „ProtocoUum currens"-be vezette be. Ennél a számozásnál - amint azt maga Raisz megjegyzi - semmiféle tárgyi vagy kronológiai szempontot nem tartott szem előtt, hanem úgy vezette be az egyes iratokat, ahogyan azok keze ügyébe kerültek. A ProtocoUum currens utolsó lapjain lévő feljegyzés szerint ezt a munkát 1825. jún. 1-én fejezte be, s a három év alatt (1822-1825) 461 napot dolgozott rajta. A levéltár állaga ekkor a következő volt: 15 diploma, 75 kötet, 312 füzet, 55 térkép és tervrajz és 213 fasciculus irat, amely a currens számok rendszerében 11 700 számnak felelt meg. 1826-ban Raisz a tulajdonosok engedélyével a rendezendő anyagot a saját házába, Lőcsére vitette át és ott folytatta a munkát. Egy évet az Elenchus „antiquus" szerinti rendezéssel töltött el, majd 1827-ben, belátván üyen irányú munkájának elégtelenségét és hiábavalóságát, elszánta magát arra, hogy a régebbi rendezés figyelmen kívül hagyásával az egész anyagot újra rendezi. Ennél a gyökeres rendezésnél „usu saeculorum" szerint három nagy csoportban (Personalia, Res, Actus) összesen 150 fasciculust állított össze tárgyi részek szerint. 1828-ban fejezte be a fasciculálást, s feljegyezte (Prot, currens), hogy az egész munkán 800 napot dolgozott az 1822-1828. években. A rendezés befejezéseként 1830. június 1-én elkészült az Elenchus is, amelynek előszavában Raisz az egész munkát a rendezés elveivel együtt Összefoglalóan leírta. Raisz további sorsáról keveset tudunk. 1840-ben még ő volt a család levéltárosa (fasc. 19. no. 7.), 1844-ben azonban már halála utáni utódát, Gálffy Györgyöt esketik fel. Raisz hivatali emelkedését mutatja, hogy míg 1818-ban csak a család levéltárosa és Szepes vármegye allevéltárnoka volt, addig 1830-ban már mint Sáros és Szepes vármegye táblai ülnöke, Szepes vármegye levéltárnoka és a család levéltárosa írja alá az elkészült új Elenchust. . *A kluknói levéltár rendezési szabályzatát néhány évvel előbb, 1788-ban szintén Malatinszky készítette el (fasc. 140. no. 9.).