Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Maksay Ferenc: A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei, módszere, problémái / 51–67. o.

56 Maksay Ferenc valamint közvetlen családjával szorosabb-lazább kapcsolatban álló gazdasági közösségek típusait elemezhette ki, ún. nagycsaládokét. Az úrbéri összeírásokban az ilyen nagycsaládok függelékes elemei a háztartás fejének neve alatt bújtak meg (akár vérségi kapcsolatban álltak vele, akár csak gazdasági kapcsolatban), és létezésüket csak más összeírásokból tudták kibontani.

21 Több körülmény mutatott arra, hogy az együttlakás, az egy jobbágytelekre való zsúfolódás az úrbéres terhektől való menekülés egyik formája is lehetett. Nemrég egy kutatónk az ilyen nagycsaládok 1800 körüli elszaporodását kívánta számszerűen igazolni, ez a folyamat szerinte szükségképp a relatív túlnépesedés következménye volt: az új generációk egy gazdaságilag stagnáló korszakban nem alapítottak új háztartásokat, hanem a régi hajlékokban maradtak meg.

2 2 (Dányi D. azt bizonygatta, hogy a nagycsaládrendszer a XVII.-XVIII. századi magyar népterület szélső megyéire volt jellemző; ezek túlnyomórészt a hódoltságtól megkímélt megyék, ahol tehát a feudális terhektől való menekülés folyamata hosszabb idp óta, zavartalanabbul folyhatott.

2 3

) Ha az elkövetkező kutatások egyszer majd a családszerkezet többévszázados változását is fel tudják vázolni, akkor talán megtudjuk majd, hogy a nagylétszámú, zsúfolt háztartások száma a nehéz időkben lett különösen magas, s hogy a gazdasági fellendülés korszakai viszont a kiscsaládok rendszerének kedveztek. A történeti demográfiának s azon belül is a családdemográfiának eddig csak egyetlen kiragadott problémacsoportjáról volt szó. Egyre több helyen történik kísérlet arra is, hogy a családoknak az anyakönyvekből rekonstruálható biológiai sorsát végigkísérjék: a házasulok korától a gyermekszülések időközein és a szülők élettartamán át az egykor oly gyakori újraházasodásokig. Ez az ún. családrekonstrukció igen fáradságos művelet, de megéri a fáradságot: bizonyos, hogy a házassági szokásrendszertől nem kis mértékben függött az egész népességszám alakulása. Eredményes család demográfiai kutatás folyt, érdekes módon, a középkori magyar arisztokrata famíliák vonatkozásában (erre a korra más társadalmi rétegről aligha lehetne gyűjteni csak többé-kevésbé is rendszeres anyagot). A nagybirtokoscsaládok évszázados lassú kicserélődését, ami a legtöbb európai társadalomban hasonlóképp ment végbe, hol nagyobb, hol kisebb hullámokban, a XIV. század végétől számított másfél századon át szépen végig lehetett kísérni.

24 Ugyanezet a kérdést más oldalról is megközelítették: az 1549. évi rovásadó-összeírás feldolgozásából ismerkedtünk meg az ország legfelső vezetőrétegének évszázados fluktuációjával: megtudtuk, hogy a XVI. század közepén élt 21 legnagyobb birtokoscsalád jelentős része már századokkal korábban is az ország bárói közé tartozott, elég sokan jutottak be közéjük az utolsó 2-3 nemzedék idején, és mindössze 3 mágnás volt, akit az új uralkodócsalád, a Hubsburg, emelt fel. Ugy látszik tehát, hogy a mohácsi katasztrófa nem tizedelte meg olyan mértékben az uralkodó családokat, 2

' Veress É., Háztartás, telek és termelés viszonya hegyaljai és bodrogközi jobbágyfalvakban a XVI. sz. derekán. Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában. Bp. 1966.364-371. 22

Faragó T.

t Háztartásszerkezet és falusi társadalomfejlődés Magyarországon 1787-1828, Történeti Statisztikai Tanulmányok (a továbbiakban: TS Tanúim.) 1977.116., 133-140. 2 3 Dányi D., Háztartás és család nagysága és struktúrája az iparosodás előtti Magyarországon, TS Tanúim. 1977. 31-58., 104. 24 Fügedi E., A. 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp. 1970. (Történeti statisztikai kötetek).