Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Maksay Ferenc: A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei, módszere, problémái / 51–67. o.

52 Maksay Ferenc levéltári forrást közölt teljes terjedelmében (pontosabban: kézirattárban őrzött, levéltári jellegű forrást): Ulászló király híres számadáskönyvét, az ország megyéinek portaszámaival.

1 Igaz, Engel publikációjának az volt a fő célja, hogy az egykori kincstartó durva számítási hibáit és a Jagelló-kori adóbeszedés szervezetlenségét, kuszaságát pellengérre állítsa, s ekképpen bizonyítsa (ő, a művelt szepesi szász polgár), mennyire érettek voltak a végső pusztulásra a Mohács előtti Magyarország barbár nemesi vezetői. Mégis mindenképp Engel érdeme, hogy a középkori Magyarországnak ez az egyik legfontosabb demográfiai és gazdaságtörténeti forrása már olyan korán nyilvánosságra kerülhetett. Kezdeményezésének sokáig nem akadt folytatója. A levéltárak tömegadatai akkor váltak csak igazán érdekessé, amikor a múlt század közepétől a kapitalizmus nagy felfutása Európa-szerte divatossá tette a gazdaság- és társadalomtörténet művelését. Az 1870-es évektől a budapesti Országos Levéltárban Acsády Ignác kísérletezett a rovásadó-összeírások hatalmas köteteinek feldolgozásával: az ország XVI. századi jobbágynépességének számát, birtokosainak anyagi viszonyait akarta belőlük rekonstruálni.

2 Majd a Központi Statisztikai Hivatal megbízásából ugyanő hozzákezdett egyik legnagyobb vállalkozásához: az 1715—1720. évi országos összeírások demográfiai és gazdaságtörténeti értékesítséhez.

3 Ugyancsak a századforduló táján jelentek meg Kováts Ferencnek a pozsonyi városi levéltár anyaga alapján készített mintaszerű feldolgozásai. Ekkor alapozták meg mindaddig felhasználatlan források segítségével a magyarországi külkereskedelem történetét vagy a bérek alakulásáét.

4 Az Országos Levéltárban szerkesztett és nem utolósorban annak történeti statisztikai jellegű anyagára építette Tagányi Károly az európai színvonalú magyar gazdaságtörténeti folyóiratot.

5 Ennek a relatív virágkornak nagyon rövidre volt szabva az élete: az első világháborút követő évek nyomorúsága lehetetlenné tette nagyobb vállalkozások kibontakozását. Továbbra is jelentek ugyan meg értékes pénztörténeti munkák, de amikor az 1929-es gazdasági válság után odaát angol, francia, holland gazdaságtörténet-kutatók egész serege kezdett foglalkozni az elmúlt évszázadok ármozgásainak történetével,

6 hogy az egykori világgazdasági krízisek törvényszerűségeinek tanulságait próbálja hasznosítani a jelen és a jövő gyógyszereként, akkor ez a kutatói láz már nem terjedt át magyar földre, pedig a magunk levéltáraiban is bőven lett volna hozzá anyag. Hazai tudományos életünk akkor már nem reagált olyan frissen a külföld újdonságaira, mint néhány évtizeddel korábban. A bontakozó „kvantitatív" történelemnek ebben az ágában nagy lett a lemaradásunk. Ennek a korszaknak is volt azonban két nagyobblélegzetű hazai vállalkozása, amely a számszerű 1 /. Chr. v. Engel, Geschichte des ungrischen Reiches (Fortsetzung der allgemeinen Welthistorie, 49.). Halle 1797. 16-187. 2 Számos idevágó munkája közül különösen: A magyar jobbágynépesség száma a mohácsi vész után. Bp. 1889. (Akadémiai értekezések a történettudomány köréből.) - Uő, A magyar nemesség birtokviszonyai a mohácsi vész után, Bp. 1890. (uo.). 3 Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. 1720-21. Bp. 1896. 4 Kováts F, Városi adózás a középkorban. Pozsony . .. levéltárának anyaga nyomán. Pozsony 1900. - Uő, Pénzérték-viszonyok Pozsonyban 1435-1460 közt. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1900. 385-399, 433-457. - Uő, Pozsony városának háztartása a XV. században: uo. 1902. 433466. - Uő, Nyugatmagyarország áruforgalma a XV. században a pozsonyi harminczadkönyv alapján. Bp. 1902. - Mandelló Gy., Adalék a középkori munkabérek történetéhez. Bp. 1903. 5 Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. Bp. 1894-1906. 6

P. Chaunu, Histoire quantitative, histoire serielle. Paris 1978. (Cahiersdes Annales) 123-125.