Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Galasi Zsuzsa: Rassegna degli Archivi di Stato, XXXVI., 1976 / 346–348. o.

348 FOLYÓIRATSZEMLE 1963-as törvény ért el, amely felállította a levéltári főfelügyelet! rendszert minden tartományi székhelyen, s ezzel megteremtette a közvetlen ellenőrzés lehetőségét a községi levéltárak felett. - Elio LODOLINI a napjainkban jelentős fejlődésnek indult brazil levéltári szervezetet ismerteti. Az Országos Levéltáron kívül - amelynek központja Rio de Janeiró-ban van - az 1975. okt. 15-i törvény előírja egy „országos levéltári rendszer" felállítását, amely magában foglalja majd az összes brazíliai köz-, magánés egyházi levéltárat. A levéltártudomány tanítása terén is nagy az előrehaladás. A Rió-i Nemzeti Egyetem elismeri az Országos Levéltár által tartott tanfolyamokat, és a Szövetségi Nevelésügyi Tanács jóváhagyta a levéltári ismeretek egyetemi oktatásának programját. A Brazil Levéltárosok Szervezetét 1971. okt. 20-án alapították, és egy évvel később megtartották első kongresszusát. - A „Cronache ..." c. rovat a Francia Levéltárosok Társulata által indított vitáról tudósít. A francia nyelvű függelékben megtalálhatók a levéltárosok mai szerepével kapcsolatban felvetett problémák (I. ZANNI ROSIELLO). E. LODOLINI bevezetője után, német nyelven tájékozódhatunk a bajor levéltári igazgatás szervezetéről. XVII-XVIII. századi térképek illusztrálják a Pó torkolatában fekvő Voláno kikötőjének történeti ismertetését (D. MAESTRI). Jelentős új könyv jelent meg az olasz büntetőjog kodifikálásának történetéről (ism. M. CASTRACANA MOMBELLI). „Mantova és a Gonzagák a reneszánsz idején" címmel Mantovában történészek részvételével kongresszust tartottak (E. L.). A Marche-i paraszti társadalomról Anconában tartottak kongresszust (A. M. CORBO). - 3. sz. Elio LODOLINI a levéltárak történetének első fontos szakaszára, az ókori Közel-Kelet írásos forrásanyagára, az „agyagtáblák levéltárai"-ra (i. e. 3200—i. sz. 50.) hívja fel a figyelmet. Az agyagtáblák első felfedezői természetesen régészek voltak, s ha a megfejtés során kiderült, hogy nem irodalmi szövegre bukkantak, időnként egyenesen sajnálatos tényként könyvelték el. Nem ismerték fel az egyes táblák közötti összefüggéseket, s így a felfedezett dokumentumok levéltári jellegét sem. Nem merült fel az igény, hogy az anyag teljességét, egységét megőrizzék. A múzeumok, tudományos intézmények bizonyos reprezentatív mennyiséget vásároltak, a többi anyag szétszóródott, s a levéltárakból kiszakított táblák értelmüket vesztették. A szerzó' ismerteti az agyagtáblák kutatása során azok könyvtári vagy levéltári jellegével kapcsolatban felmerült nézeteket. Közli M. Weitmeyer 1956-ban megjelent táblázatát, amely megkülönbözteti az asszír és babiloni levéltárakat és könyvtárakat, ezen belül a palota-, templomi és magánlevéltárakat. Vizsgálja az iratok rendszerét. - Grazia FALLICO a Palermói Kereskedelmi Kamara Történeti Levéltárának leltárát közli, amelynek anyaga egyedülálló forrása a palermói vállalatok és a közvetlen kamarai irányítás alá tartozó cégek — elsősorban XX. századi történetének. A Palermói Kereskedelmi Kamarát 1819-ben állították fel, tanácsadói funkcióval. A Bourbon-korszakban ragyogóan ellátta feladatait. Pénzügyi téren újszerű kezdeményezéseket valósított meg. Takarékpénztárat alapított (1827), valamint létrehozott egy részvénytársasági alapon működő bankot, amely főleg a mezőgazdaság számára nyújtott hitelt. Kedvezőtlen helyzetet teremtett az ország egyesítése után egy új törvény (1862), amely a központi hatalom közvetlen ellenőrzése alá rendelte a régi kamarákat, és kizárta tevékenységi körükből a Szicília gazdasági életében alapvető fontosságú mezőgazdaságot. Némi fellendülést hozott Medici tábornok kormányzósága és a Giolittiko/szak. A fasiszta uralom alatti visszaesés után a kamara 1949-ben született újjá, s azóta ismét számos kezdeményezéssel segíti a tartomány fejlődését. - Ugo TUCCI a történeti metrológiai hagyományos feladatainak összegzése után megállapítja, hogy újabban bizonyos fokig önálló segédtudománnyá kezd válni. Kialakulóban vannak sajátos célkitűzései és egyedi módszerei. Részletesen elemzi a mértékek ingadozásának problémáját a történelem során, s arra következtet, hogy az nem elsősorban gazdasági változásokhoz kötődött, hanem politikai és társadalmi nyomás idézte elő. — A „Cronache . . ." c. rovatban A. G. RICCI javaslatot tesz egy, az állami levéltárakban folyó kutatásokról beszámoló folyóirat létrehozására. W. RODRIGO bemutatja a modern művészetek Velencei Biennáléjának történeti levéltárát. F. BINATTI Lunigiana történetével kapcsolatos források hasznosítását indítványozza. L. SALVATORI PRINCIPE a moszkvai Matteotti kiállítás történetét mondja el. - E szám közli az állami levéltárak gyarapodásának jegyzékét (1973-1976), és a „jelentős történeti érdekességüknek nyilvánított magánlevéltárak listáját (1969-1976). - Az egyes számok végén található az újonnan megjelent olasz levéltári irodalom részletes ismertetővel ellátott bibliográfiája, a külföldi levéltárakról szóló hírek, és az olasz levéltárakat érintő törvények, rendeletek szövege. Galasi Zsuzsa