Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bekény István: La Gazette des Archives, 1977–1978 / 341–345. o.
344 FOLYÓIRATSZEMLE rövidebb időn belül részben elértéktelenedő, részben történeti értékűvé érő iratok ügye a francia levéltárosokat is nehéz helyzet elé állította. Egy ideig meglehetősen rendszertelenül átvették egy-egy minisztérium iratainak egy részét, később aztán megfelelő raktári férőhely és személyzet híján egyre inkább ragaszkodtak ahhoz, hogy az iratokat már az irattárakban a legalaposabban átselejtezzék és rendezzék, s csak a valóban maradandó részük kerüljön rendezett állapotban a levéltárba. Az iratbeszállítások előkészítését az Archives Nationales dolgozói közül kijelölt referensek irányították, majd az ötvenes évek elejétől kezdve ezeket a levéltárosokat hosszabb-rövidebb időre - nem egy esetben hosszú évekre - kirendelik a minisztériumokba. Ezek a levéltárosok kirendelésük alatt teljes munkaidőben a minisztériumokban dolgoznak, ahol jobb-rosszabb dolgozószobát, több-kevesebb munkatársat és munkahelyiséget bocsátanak rendelkezésükre. Ezeket a kirendeléseket nevezik misszióknak. Az új iratok azonban az átadásra váró évfolyamok feldolgozásánál sokkal gyorsabb ütemben keletkeznek, és ezek egyre félelmetesebb tömegben halmozódtak fel a minisztériumok irattáraiban. Ennek a válságnak az orvoslására hozták létre 1967-ben a Cité des archives contemporaines elnevezésű átmeneti levéltárat Fontainebleau-ban. A tanulmány a missziós-szolgálat jelenlegi körülményeinek és hatékonyságának számbavételével kialakított megállapításokat és a jövőre vonatkozó javaslatokat tartalmaz. Michel DUCHEIN: Az Essex grófsági Levéltár publikációs programja:gondolatok a levéltárak publiká• ciós tevékenységéről. Az Essex grófsági Levéltár nemrég befejezte a több mint ezer oldalas, sűrűn nyomtatott négykötetes forráspublikációját, amely a grófság I. Erzsébet-kori mindennapjaira vonatkozó válogatott dokumentumokat, ül. kivonatokat tartalmaz. A Levéltár munkatársai csaknem tíz évig dolgoztak rajta részben munkaidőn túl is, külön díjazás nélkül. A grófsági levéltár publikációs programjában - ellentétben a francia megyei levéltárakkal — a történeti publikációk mindig erős túlsúlyban vannak a levéltári segédletekkel szemben. A két ország területi levéltárainak adottságai igen különbözőek, de az essexi levéltárosok munkája és eredményei mindenképpen elgondolkoztatok lehetnek a francia levéltárosok számára is. - Ariane DUCROTrX koblenzi Bundesarchiv új alapleltára: gondolatok a levéltárak nyilvánosságáról. A Német Szövetségi Köztársaság 1950-ben megalakult Központi Levéltárának alapleltárát először 196l-ben, annak második kiadását pedig 1968-ban jelentették meg. Az általában már kutatható iratok begyűjtésének befejezése és a Levéltár fennállásának negyedszázados évfordulója alkalmából így immár az alapleltár harmadik kiadása látott napvilágot. Az alapleltár első kiadása 4215, a harmadik kiadás pedig 65 000 fm iratanyagot ölel fel. A tanulmány szerzője meleg szavakkal méltatja az új segédlet kvalitásait, de bizonyos bíráló hangsúllyal hasonlítja össze a francia és a német szövetségi levéltáraknak a kutatókkal és érdeklődőkkel kapcsolatos magatartását. A Bundesarchivban ugyanis a kutathatósági korhatár általában 30 év, de 1976-ban a kormány még ezt a korhatárt is lerövidítette két évvel, amennyiben felszabadította a szövetségi köztársaság megalakulása - tehát az 1949 előtti - iratok kutatásának tilalmát. Ez a liberalizmus azonban csak látszólagos, mert az 1949 előtti iratok elméletileg nyilvánosak ugyan, de a valóságban csak igen kevesen használhatják. Az iratokat a fondokat létrehozó szervek megbízottain kívül csak azok a kimondottan tudományos és nyomtatásban megjelenő pbulikációkon dolgozó személyek, továbbá egyes kulturális szervek (sajtó, rádió, televízió) által gondozott publikációkat és műsorokat előkészítő személyek és végül az ügyek elintézéséhez szükséges igazolásokat igénylő személyek használhatják, de ezek is csak a levéltári dolgozók által előre felkutatott és kiválogatott iratokban. Nem kutathatnak tehát a levéltárban sem szakdolgozatukon, disszertációjukon dolgozó egyetemisták (mert dolgozatuk nem jelenik meg nyomtatásban), sem a genealógusok, sem más érdeklődők. Ez a gyakorlat alapvetően különbözik a francia levéltárak immár kétévszázados gyakorlatától, amelynek egyik alapelve, hogy a levéltárak - igen kevés kivéteUel - nyilvánosak, a másik pedig, hogy a levéltárosok - ugyancsak igen kevés kivétellel - nem kutatnak az érdeklődők helyett. - Jean-Yves MARIOTTE: A nyomtatás: luxus vagy szükségesség? A levéltári segédletek publikálásánál csak akkor érdemes ragaszkodni a nyomtatott megjelentetéshez, ha az ismertetett iratanyag forrásértéke, a segédlet információs adatai, tartalma és végül várható használóinak előreláthatólag szélesebb köre ezt valóban indokolttá teszi. - Mathieu MÉRAS: A pecsétek védelme a Rhone megyei Levéltárban. A Levéltár könyvkötő műhelyében készített dobozok leírása. Az okleveleket - köztük a legrégibb (861. évi) oklevelet is - eddig a múlt század végén kialakított csomókban őrizték. - No. 102. Monique MESTAYER: A városi levéltárak személyzete. A tanulmány egyes nagyés kisvárosokban - ez utóbbiak között több 30, sőt 10 ezernél kevesebb lakosú helységben - működő levéltárak személyzetének jelenlegi helyzetét vizsgálja. A létszám, a képzettség, a munkakörülmények és az illetmények túlságosan - s nem mindig a reálisan megindokolható mértékben - különbözőek. A
